Helyszín: Mohács. Időpont: sok-sok évvel ez előtt. Alkalom: falunap..... búcsú....... talán a busójárás..... nem derült ki.
Az történt, hogy az egész napos tömeg, műsor, vursli végesztével a körhintás egyedül maradt az alkalmi haverokkal, ivó cimborákkal. Ment a bolt egész nap, volt a hasi-tasiban bőven. Ebből aztán lett bor, és ezek után már volt a buciban is bőven. Jól beettek sült ökörből, majd férfiasan hülyére itták magukat rozéból. éjféltájban valamelyiküknek eszébe jutott, kellene egyet körhintázni. Mondta a gazda hogy nem lehet, mert míg forog a gép, megy a hülye zene is, és már mindenki elcsendesedett a környéken. Megoldották. Kiktatták a médiát, lekapcsolák a világítást. Nem maradt más, csak a holdfény, meg a villanymotor. Felültek a székekbe, majd a gazda kihörpintette az üvegből a maradékot, belelökte a merülő kapcsolót a sós vízbe*** , és mielőtt a hinta felpörgött volna, ő is helyet foglat az egyik székben. A hinta elindult. Fel is pörgött rendesen, tökgázra. Nem sok kellet a társaságnak, rájöttek hogy a az ökörsütés áldozata a rozé, és a centrifuga hatására kezd életre kelni. Igen, csak a gazda ekkor már a saját hányinderével volt elfoglalva, és különben is, ki az a hülye, aki kugrik a szélsebesen pörgő szerkezetből? Senki. Reggel hétkor talált rájuk a körzetis rendőr. Veszettül forogtak a körhintában, ekkor már teljesen üres gyomorral. A vacsora pedíg szép szabályos körben szét volt fröcskölve körülöttük. A rend őre annyra röhögött hogy első körön nem is bírta leállítani a készüléket. Okos kis csapat egy életre kikörhintázta magát.....
*** A régi körhintákon még nem volt elektronikus motor vezérlő. Egy fém tartályban sós víz volt, és egy szigetelt fogóval ebbe merítették a az elektromos "ellenpólust". Ha kicsik ültek rajta csak kicsit merítették, ha bőszoknyás nagykislányok, akkor meg jobban, hadd emelje a menetszél a szoknyát. Részegen meg tövig....