Az ugye a korrábbiakból kiderült, hogy a gyerek lovagol. Időnként a  zannya is felbátorkodik a nyeregbe, és rólam is készült már  fénykép amint épp egy négylábút próbálok meg rávenni, hogy azt tegye amit én szeretnék. A gyerek lova, saját, a nyereg viszont kölcsönnyereg. A mult héten telefonált egy ismerős, hogy van egy eladó nyergük. Ócsón! 30,000 tényleg nem sok, hozzad, mondta neki a zasszony. Te meg addíg csinálj valami nyeregtartót, mondta nekem a zasszony. Előkotortam a kamrából fűrészt, szöget, némi faanyagot és nekiláttam. Egy  ilyen szerkezet igazából nem áll másból, mint egy darab gerenda, aminek van négy lába, a gerendára tesszük a nyerget, a lábán meg ugye áll az egész. Mikor idáig jutottam a gondolataimmal, már nagyon kellett röhögnöm.
- Mi a fenén röhögsz már megint?- kérdezte a zasszony.
- Feje, farka, biztosan lesz!-mondtam én.
Innét már ketten röhögtünk. Negyed óra alatt olyan falovat kalapáltam, hogy na! Nemsokkal ezután meghozták a nyerget is. Épp a nyerget raktuk rá, mikor megjött aszomszéd. Mostmár hárman feküdtünk a röhögéstől. Hazament, hozott egy kalapot, felhúztam, és megint röhögtünk. Mikor a gyerek hazajött, nyeregbe pattantam. Mostmár négyen röhögtünk. Akarsz röhögni? Mutatom: