Volt egy ember...........  Egy barát. Okos, művelt. Segítőkész. Tanította a lányomat lovagolni. Főzni. Gondolkodni. Érettségi elõtt történelem, magyar, biológia. Amikor belebeszélt a spagettibe, biztosan egy kicsit jobb lett! Ha bele is kavart, akkor már nem is kicsit. Beszélhettél vele  bármirõl, ami eszedbe, eszébe jutott. Ha meghalgattad, mindíg csak okosabb lettél tõle. Hofitól idézve: Ha öt percre leültél vele beszélgetni, éveket okosodhattál. /persze, ha odafigyeltél/ Kevés olyan téma volt, amihez ne tudott volna érdemben hozzászólni. Nem belebeszélni! Azt könnyű! Okosat mondani, vagy a megfelelő helyen nagyokat halgatni, az nem könnyű. Ő tudta mindkettőt.



Volt. Elment.

Bélabácsi! Nyugodj békében.




Csak meg kell nézni ezt a képet. Két ló közt úgy ért fülig a szája, hogy nekem ehez minimum  Halle Berry, és  Milla Jovovich kellene!
Képes volt padon ülve, kézzel mutogatva lovaglást tanítani úgy, hogy másnap a tanonc elsőre meg tudta csinálni!
Ha az kellett, felült a nyeregbe, és megmutatta, hogy igen is, meg lehet csinálni!   A lovaglás volt az élete. Művelte, tanította. Hatvan fölött külömbül ült a nyeregben, mint huszonéves vetélytársai!
Amikos kihúztam a parafát, beleszimatolt a levegőbe, és közölte: szilva. Az volt! A pöribe miután beleraktam a pirospaprikát, és elkevertem, közölte hogy most egy kicsit még pirítsad! Ha ügyes vagy, nem ég meg! Igaz, nem ég meg, és lesz egy olyan különleges , finom, semmivel /talán a bátai kakaspörkölt!!/ össze nem hasonlítható íze hogy...........
Ha valami csibészséget kellett csinálni, Ő mindíg partner volt benne!
Azon gondolkodom, kéne beszélni illetékessel. Fel tudnék helyette ajánlani néhányszáz csirkefogót, politikust /csirkefogó politikust/ tolvajt, ingyenélőt! Valami fogolycsere-szerűen. Az a baj, hogy eleve az jut eszembe, holnap közli velünk, huncut vigyorral, hogy vicceltem!


Bélabácsi!   Tudod.........