A haverok összehordtak annyi régi történetet, marhaságot, gondoltam a hihetőbbeket "papírra" vetem! 


Elsőként leírnám, hogy kell a Nagyit föklenni a falra.
Történt állítólag, hogy az örökösök eladták a hagyatékot. Lehordták a pincébe a számukra értértelennek ítélt kacatokat, majd meghirdették a házat, és el is adták. Az új tulaj megvette, iparosokkal átnézte, és megrendelte a felújítást. Már a munkák vége felé jártak, mikor az iparos megkérdezte nem-e tudnának adni neki valami edényt a lambériához való lakk bekeveréséhez, akkor nem kellene neki hazamenni egy ilyen apróságért. Keressen valamit a pincében, mondták. Talált is valami vázafélét, kérdezte: szabad-e. Persze, nem a miénk, majd ha kész a munka úgyis mindent kidobálunk. Így is tettek. Nagytakarítás, beköltözés. Ezután jött a meglepi. Néhány hét mulva megjelent az eladó, és ezer bocsánatkéréssel kötítve elmondta, hogy mégiscsak ittmaradt a pincében valami, amire szükségük lenne. Egy urna, amiben a nagyi hamvai voltak. Kicsit rosszul lettek az új lakók, de nem árulták el, hogy a nagyit az iparos hozzákeverte a lakkhoz és felkente a falra. /Horror/




Peca!
Tizen.......valahány évvel ezelőtt Máté barátommal elmentünk horgászni. Jármű: nagykorú trabi. Helyszín: Szeremle.
Víz: mint a tenger, 800 fölötti vízállás. Beautóztunk a Szermlei Sugovicát a Dunától elválasztó betongáthoz.. Az utat mintegy 40cm víz borította, mindössze megbízható helyismeretemre támaszkodva, emlékezetből tartottam az autót az úton. Pár perc nézelődés után rájöttünk, itt halat nem fogunk, elindultunk vissza. A megfordulást nem mertem megkockáztatni, így "hátrát" kapcsoltam. Kuplung-gáz. A gáz az, hogy a trabi meg-se mozdult. Én a gázt nyomtam, barátom a trabit. Hátrafelé. A két első kerék úgy csapta a maltert, mint valami szökőkút. Barátom köpködve, káromkodva, a sarat nyelve, én a gázt nyomva, röhögve küzdötünk. Közel 40m-t tolta a gépet, mikor elértünk egy kicsit magasabb részre. Mikor a hátsó kerék láthatóvá vált, elordította magát:
-Te állat! Nem forog a hátsó kerék-
Ekkor ösztönös mozdulattal kiengedtem a kéziféket, a trabi meglódult, barátom pedíg  /miután a motorháztető kiszaladt a tenyere alól/  hasravágódott, és elmerült a szermlei agyagból és dunavízből Trabantkerékkel kevert puding állagú trutymóban.
Én kitolattam a szárazra, ő kimászott a malterból. Ekkor mondtam neki:
-Úgy nézel ki mint egy disznó, nem ülhetsz be az autóba!
Mindeközben állat módjára röhögtünk.


Dőzs!
Egy ismerős, német rokonoknál vendégeskedett néhány évvel ezelőtt. Tudni kell róla, kb 120kg, tehát rendes megtermett férfiember. /bányász volt/ Reggelire vajaszsömlét kapott, olyan vékonyan vajazva, hogy szent meggyőződése: ezek meghonosítottak a konyhában valamilyen fémgőzöléses eljárást, mert ilyen vékonyra késsel képtelenség elkenni a vajat.
A néhány nap alatt kilókat fogyott. Évekig várta a pillanatot, mikor viszonozhatja a sziveslátást! Amikor eljött a nagy pillanat, felszolgálta a kínosan vékonyan kent vajaszsömit!  Erre a német vendég megkérdezte:
-Nincs egy kis sonkásszalámi? Esetleg egy kis kóbika? /kolbász, becézve!/ Ekkor elővett mégegy vajat, és közölte:
-Nesze dőzsölj, kend vastagon!!


Pedagógus. /ami nem hivatás, hanem diagnózis/
Még tavaj történt, de a tegnapi Heti Hetesről eszembe jutott a történet:
Gyerek nem érti a tananyagot. Melléülök, amit ő magyaráz, azt meg én nem értem! Magyarázom, /beleverem a fejébe/
ahogy én tanultam sok évvel ezelőtt. Siker! Egyedül képes megoldani a feladatokat. Másnap hazajön, és azt mondja:
-jó a feladat- de lebaszt kapott, mert a tantónéni nem igy tanította!
Tévedés! A tantónéni sehogy nem tanította! Ha tanította volna, akkor a gyerek "úgy" tudta volna ahogy ő tanította, és nem úgy ahogy Én!


Zöldlámpa!
Állok a lámpánál. Harmadikként egy Dáciával. Előttem mindössze két autó, egy Skoda, és egy Wartburg. Egyikük sem versenyautó, de hogy a háromból ketten bentragadtunk az kissé feldühített. Ordítottam is mint egy állat. Ekkor a jobboldalról kiszállt a "MAMA", és közölte velem:
-Ne bántsa a "PAPÁ"-t mert ő színtévesztő!-Ha van puskám, lelövöm, nincs, így csak ordítottam tovább:
-A papa nem színtévesztő, hanem HÜLYE! A lámpa alul sosem piros!-
Ha nem is látja a színét, az csak feltűnik, hogy melyik lyukból világít. /neeem?/




Ella
Lakodalomban voltunk. /kb 20 éve/ Borjúpörkölt. Isteni volt. Másnap kezdtem furcsán érezni magam. Bármit ettem, néhány percen belül kikívánkozott belőlem valamilyen irányba. Időnként oly mértékig belázasodtam, hogy ha zsebre tettem volna egy marék kukoricát kipattogott volna. Amikor szomjas voltam, fogtam egy bögre teát, ráültem a budira, és magamba döntöttem. Mintha egy 120-as csőbe öntöttem volna. Egy hét alatt 8 kilót fogytam. Ekkot űnt föl jóanyámnak, hogy valami nincs rendben nálam.
Bekísért a belgyógyászatra, /ott dolgozott/ kaptam néhány liter infúziót, és ettől átmenetileg jobban lettem. Megnézett egy orvos, és azt javasolta, küldjünk székletmintát Kecsóra a KÖJÁL-nak. Meg is jött az eredmény: szalmonella, és azonnal keressem föl a bajai intézményüket. Azt meg rögtön tudtuk, hogy a belgyógyászati délutánomat el kell halgatni. Anyám, hivatalosan ki lett tiltva a munkahelyéről /karantén/, de ettől függetlenül minden nap bent volt dolgozni. Mikor a  főnöke összetalálkozott vele a folyosón, mindíg becsukta a szemét. Aztán a hatóság irodájában az volt az első kérdésük: voltam-e mostanában Szeremlén lakodalomban. Hát, ja. Mer? Itt a fél falu! Az történt, hogy a vacsora végére tönkrement a hűtőkocsi. A borjúpörit meg otthagyták a nagy kondérban melegen. Hajnalban pedíg újra felszolgálták. Aki akkor evett belőle, azóta nem nagyon eszik semmit. Le kellett diktálnom, kikkel szívtam egy levegőt az elmúl 10 napban. Felsoroltam, meg még  azokat is akikre fújtam a cégnél. /ganz/  Küldött a KÖJÁL közel húsz "székletmintaszállítódoboz"-t. Ezeket én szétosztottam a Ganz-ban. Volt meglepi, néhányan elküldtek rendesen a picsába, de a hatóság nagy úr, nem volt mit tenni, szartak parancsra! Ide kivánkozik belőlem a fent emlegetett "cég" jogutódja, már nem is hatóság, hanem maga a jóisten. Legalább is úgy viselkedik. Na vissza szarhoz. A kiosztást követő napon mentem a trágyáért, azt ugyan is vállalták a kollégák, hogy belecsinálnak a dobozba, de a fuvar rám maradt. Volt is röhögés, mikor mentem a szállítmányért. Csináltak abba a bazi nagy csarnokba a brigád fölé egy táblát, ráírták hogy:
Vigyázat, fertőzött terület, belépni szigorúan tilos, és fosásveszélyes!
 Ezalá odarajzolták a feltételezett kórokozót: /20 év távlatából így emlékszem/
 majd aláírták a nevét is:
SZALMON ELLA BELLA

Egyik kolléga közölte velem, Én nem vagyok beteg! Én olyan keményet kakáltam, allíg bírtam lefaragni belőle egy kis darabot. Mire a másik: egy darabot? Az enyémet jól meg tudják majd vizsgálni! besimítottam a dobozt a kiskanállal. Mire a harmadik: -Milyen kiskanállal?-
-Hát ami a dugóra van szerelve!-
-Ja, én azt hittem az a dugónak a nyele!

Mikor kellőképpen kiröhögtük magunkat, szatyorba raktam az árut, és kisétáltam a portára. Itt el kellet döntenem, balra fordulok a posta felé, vagy haza a budi irányába. Kétséges volt ugyanis hogy eljutok-e a postáig befosás nélkül. Ekkor jött a megmentőm, csak Ő még nem tudta. Ismerős csávó gyalogolt a posta felé, hát rásóztam a csomagot. Anélkül, hogy belenézett volna a szatyorba, amiben a székletminták voltak, megígérte leadja a postán.
Másnap elmesélte, odalépett az első ablakhoz, és gyanútlanul kipakolta a dobozokat a pultra. Úgy néztek rá, mintha direktben az asztalra szart volna.
Szerettem volna idetenni egy székletminta szállító dobozt, de nem találtam, találtam viszont mást:

Állat jó módszer!


Tűz!

2006 Nyár:  /hiteles!/
Józsi /Béla, Pistabácsi, stb/ ül a "Makkhetes" nevű szórakozóhelyen, és tölti az anyagot a gubacsba. Csörög a telefonja:
-Te Józsi /Béla, Pistabácsi, stb/ erős füst terjeng a házatok irányából!-
-Ne szívass már!- Öt perc múlva ismét telefon:
-Te Józsi /Béla, Pistabácsi, stb/ azt mondják a szomszédok, ég a házad!
-Menny a picsába, már te is szórakozol?- Két perc múlva ismét csörög a mobil!
-Te Józsi /Béla, Pistabácsi, stb/ Gyere, haza, mert ég a házatok!-
-Anyádat hülyítsd!
A következő amit hallott, nem a telefoncsörgés, hanem három tűzoltóautó égtelen szirénázása, amint őrült tempóval húznak el a kocsma előtt az Ő háza irányába.
-Basszameg..................

Ki is égett a műhely kopaszra.



Attól, hogy orvos, még lehet hülye!

2006 nyár. Koraeste, már nincs az a ragya meleg. Heverek a nappaliban, egy szál semmiben, Ablakok nyitva, szellőztetünk.
Hirtelen, nyüszítésbe fulladó ugatást hallok az előkertből, és a két kutyám vonyítva szalad hátra az udvarba. Meghült bennem a vér. Odaugrok az ablakhoz, mit látok? Áll egy alacsony kopasz pacák a házunk előtt, és a kerítés résein gázspray-al fújja a menekülő kutyákat. Elöntötte a szar az agyamat, rögtön ki is szaladt a számon a véleményem. Felkaptam egy rövidnacit, és futás ki az utcára. Már majdnem befordult a sarkon, én futva ordítva utánna:
-Várjál már bazdmeg, volna hozzád egy kérdésem!-  Nem állt meg, hát utánna rohantam. Gondolom hallotta a lépéseimet, mert mikor majdnem utolértem, megperdült, és a maradék vegyszert belefújta a pofámba. Meglepett, de meg nem állított. Első reakcióként felemeltem a kezem, ökölbe szorítottam, és készültem lecsapni. Ekkor láttam meg az utánnam rohanó feleségem rémült arcát. Őt még soha nem bántottam /eddíg,  hehe/ de azt tudta, ha ezt most eleresztem, biztosan a fogdán alszom.
Ekkor kinyitottam a kezem, gondoltam egy rendes pofon is elég lesz, és ha már gondolkodni kezdtem, meg is néztem /már amennyit láttam/ magamnak a csávót. Legalább 30 kilóval volt kevesebb nálam, és legalább 25 évvel több! Elmaradt a pofon is. Ezt egy tenyeres is a sírba vitte volna, de hát meg mégsem dícsérhetem érte. Fölkaptam, és egy akácfa lombján keresztül belevágtam az útszéli árokba. Természetesen ekkorra előkerült a fél utca,mondtam is az egyik szomszédasszonynak, hozzon valamibe vizet, mert baromira égnek a szemeim. Mire megmostam az arcom, a seggdugasz kimászott az árokból, és mit csinál?
Nekemugrik! Épeszű ember nem csinál ilyet, csak, ha részeg! Részeg volt! Visszadobtam az árokba. Megint kimászott! Megint visszadobtam. Megint kimászott, és megütött. Ekkor ismét felemeltem a kezem, de közben elkapott a röhögés. Az ütésben nem volt több erő, mintha hozzám vágtak volna egy összegyűrt hírdetőújságot, ugyanakkor a nagy kopasz feje tele volt akáctüskékkel. Legyintettem, és visszalöktem az árokba. Megint ki akart mászni. Mondtam a szomszédoknak hívjanak már rendőrt, mert csak lekeverek neki egyet. Azon meg igen sokáig kell vizes borogatást tartogatni mire elmúlik! Közben ismét megmostam a pofám, és ismét visszalöktem az árokba, és megint röhögtem. Végre megjötta rendőr. Mondtam neki, ne engedje ki az árokból, mer akkor azonnal verekedni akar. Jegyzőkönyv, tárgyi bizonyíték, személyazonosság. Itt jött a meglepi.Találd ki, ki volt az alacsony, kopasz, részeg garázda? Dr Pollák Richárd . Igen, a belgyógyász főorvos! Fasza mi? Első dolga volt, hogy kioktatta a rendőrt, hogyan kellene végeznie a feladatát. Belopta magát a szívébe! A részeg doki nem kívánt látleletet vetetni magáról. Vajon miért? A szeszen kívül nem látszott rajata semmi, az meg ugye nem én voltam. A fejete tejéből kiálló akáctüskékre pedíg senki nem hívta föl a figyelmét. A piától lehetett annyira zsibbadt, hogy nem érezte. Mondta neki a rendőr, ha mégegyszer nekemjön /ezalatt is többször próbálkozott/ előállítja. Erre hazament. Én ügyelet, szemmosás, szemcsepp, látásvizsgálat, pulzus, vérnyomás, látlelet. Közben a kórházban a nővér rákérdezett:
- Ki volt az?- Mondom neki:
-Nem árulom el, mert kórházi dolgozó!-   Rövid töprengés után megszólalt:
-Akkor én kitaláltam! A "ricsi".   Erre varjál gombot, kitalálta!
Két hónap mulva megjött a rendőrségi vizsgálat eredménye. Ha ez eredmény. A szakértő szerint az elkövetett garázdasád ténye nem volt bizonyítható, ezért az eljárást megszüntetik. Kár, hogy engem nem kérdeztek meg, ugyan is a vonyításra az utcára rohanó egyik szomszédom korrektül rögzítette az egész jelenetet a telefonjába épített kamerával! /hihi/
Az jut eszembe, lehet, hogy a vizsgálatot végző "szerv" /szándékosan nem írtam fasz-t/ esetleg függőben lévő belgyógyászati bajokkal küzdhet, és, hát, jobb nem újjat húzni a gyógyítóval?!




?
Mostan tél van, és erről eszembe jutott Csaba barátom zseniális hóeltakarítási módszere. Rohadt volt lapátolni. /ezt értem/
Kiadta az agya: disznó pörzsölő gázégővel elolvasztja a havat az udvarukban. Meg is tette, majd mint aki jól végezte dolgát bevonult tv-t nézni. Közben az esti fagy is jól végezte dolgát, tökéletes tükörjeget fagyasztott az olvadékból a betonra. Este, lefekvés előtt gondolta mégegyszer körüljárja az udvart. Lépett is vagy egyet a betonon. Úgy vágta hanyatt magát mint egy liszteszsák. Saját bevallása szerint, már röptében eszébe jutott, hogy mit rontott el. Talajfogáskor pedíg, hogy mennyire. Szerencsére semmi komoly baja nem történt. Állatira odaverte a marhahúst, és a mikor már kapott levegőt, jót röhögött saját marhaságán.
Meg mi is, mikor előadta.



Biztos ami...............

Kb 17 éve történt. A zasszony lebabázott. Már vagy öt napja otthon voltak, mikor dél körül beálított hozzánk a providencia biztosító "ügynőke". Én háromig melóztam, addíg nem tudta elküldeni, pedíg k......vára kívánta már mindenhova. Hazaértem, éhesen, fáradtan, retkesen, és ott egy faszi, aki nem akar addíg távozni, amíg meg nem halgatom. Meghalgattam, mondtam, hogy köszönöm, nem kívánok élni az általa ajánlott lehetőséggel. Ekkor újrakezdte. Én meg unni kezdtem. Küldtem, de nem ment, csak győzködött. Az utolsó érve az volt, hogy higgyük el, néhány éven belül úgy le fogunk csúszni, hogy nagyon jól jön majd a gyerekünknek a megtakarítás! Ekkor öntötte el a szar az agyamat. Megfogtam a gallérját /hidd el, egy kézzel átérem egy kabát mindkét oldali gallérját/, kihúztam az előszobáig, kinyitottam az ajtót, és kilöktem az utcára, majd bevágtam az ajtót.
Na, gondoltam, ez megvan. Ekkor vettem észre egy pár ismeretlen, barna bőrcipőt a fal mellett. A francba, a cipője ittmaradt. Fölvettem, kivittem. Ott állt a járdán, zokniban. Hozzávágtam. Jöhet az ebéd. Hát nem! A szobában az asztalon ott volt, az azóta is útált irattartó. Még mindíg ott állt a ház előtt, kezében a cipővel. Hozzávágtam a mappát is. Hihi, nem volt becsatolva.
Napok mulva is oroszlános papirokat kergetett a szél az utcában!






Fogatlan lány, és a zöldkereszt

Néhány hete hallottam, magától a főszereplőtől, de csak most jutottam idáig. Kezdem ott, hogy babát várt. Közben, mint ahogy lenni szokott, fogproblémái jelentkeztek. El is ment fogdokihoz, ki is húzgáltak neki vagy négyet. Persze hol? Elöl, a kirakatban. Levették a mintát, és majd a fogtechnikus gyártja az újat.
Néhány nap mulva így ment a zöldkeresztbe ellenőrzésre, felülvizsgálatra, mittudom Én.....  Már amikor belépett, és meglátták hogy nincs foga, kezdtek vele gyanúsan viselkedni. Jöttek a kérdések:
-Hol lakik?-
-Tanya. X kerület, Y szám-
-Miben laknak?-
-Faházban-
-Miben?-
-Faháááázban!-
-Víz van?-
-Persze!-
-Honnét?-
-Hát, a temetőből! Meg van kút is!-
-Mivek fűtenek?-
-Mivel, hát fával!-
-Holnap reggel kimegyünk környezettanulmányra!-

Közben kezdte egyre szarabbul érezni magát, a kérdezők pedíg egyre bunkóbb módon viselkedni! Persze, ha belegondolsz, talán érthető. Nem a bunkóság, az aggodalom. Gondolj bele, micsoda kép alakulhatott ki a kérdezőkben: Valami összetákolt bodega a tanyaudvaron, víz a kútban, vagy vödörrel a temetőből. Fűtés az erdőszélen szedett rőzsével, és ez a fogatlan nő ide akar gyereket szülni. /sajnos van ilyen is!/
Főszereplőnk hazáig bőgött. Másnap meg is jelentek a hatóságtól.
-Hol a faház?-
-Ott!-
-Az fa?-
-Igen-
-Víz?-
-A házban folyik a csapból!-
Azt is megtudták, hogy a víz vezetékes, rendes, csak a temetőbe vezető hálózatról volt leágaztatva. A fávalfűtés legjobb módja egy szuper kandalló!
Sűrü elnézéskérések  közepedte húzták el a belüket. És most néhány fotó a tanyasi faházról:

       
Ez a  kép kicsivel a szemle után készült.     Ez kicsit később.     Ez pedíg még egy kicsit később!


Ja, és a háziasszonynak azóta foga is lett!
/hihi/

Ha nem tudod hogy kerültél ide /google/ itt bökd meg, és rájössz:!