Ja, nem is írtam: járvány lett. Volt. Nálunk otthon. Azt már említettem, hogy a zasszony olyan lázas volt, kiváltottuk vele a fűtést. Hiába próbálkoztam mindenféle távolságtartó praktikával, vudu varázslattal, rendszeres pálinkafogyasztással, csak elkaptam tőle. Vasárnap este elkezdtem fázni. Ez nálam előfordul, ugyanis ha du. ledőlök egy kicsit, képes vagyok ébren úgy lemenni "alfába" hogy a legnagyobb nyári melegben is fázom. Komolyan. Észrevehetően leesik a pulzusom. Szinte ijesztő, hogy húsz perc alatt 60-ról 40-re esik! Ilyenkor szinte teljesen ébren vagyok, de fázom, be kell takaróznom, és közben igazán pihentetően jól érzem magam! De ez most más. Nyakig felöltözve, 80-as szívveréssel fáztam. A zasszony kérdezte is, töltsön egy páleszt, vagy hívjon papot. Magyarán, szarul éreztem magam. Írtam SMS-t a cégnek. Másnap kissé kábán munka helyett orvoshoz mentem, ez nálam ritkaság.  Végig feküdtem két napot, olyan lázas voltam, a zasszony attól félt, meggyullad rajtam a ruha. Az átlagos hőmérsékletem, 35,5-36 fok körül szokott lenni, a 41 olyan volt, mintha valami "ungabunga" törzs engem szánt volna vacsorának. Már puhultam. Aztán péntek reggelre kihültem. Na nem teljesen, csak normálisan. Nyálkahártyáim megnyugodtak. Azta talán megmaradok. Megmaradtam.

Apám közölte velem:
- Gyáva kukacok vagytok, azért lettetek betegek. /anyám is gyengélkedett/ Én nem féltem a tűtől, beoltattam magam.-Mondtam neki:
 -Nem az a bátorság, hogy elmegyek beoltatni magam, hanem hogy oltás nélkül nézek szembe a járvánnyal.- Egyáltalán nem okosabb, de bátrabb!

Negatívnak tűnő visszajelzéseket kapok a közlekedési nézeteimmel, és módszereimmel kapcsolatban. Ezekre Én, az:
Így jártál!
mondattal szoktam válaszolni, de most nem így szokok. Igen is, gyalogosan nagyon-nagyon szabályosan szoktam közlekedni! Nem állok a járda szélére, nem lépek autó elé "úgyis megáll" jelszóval, megvárom a zöldet, és láss csodát, figyelem az autók irányjelzőit! Ennek mindössze egy komoly oka van. Tudom, hogy az evolúciós folyamat során a gyalogos /biciklis/ úgy alakult ki, hogy sokkal puhább mint a vaslemez! Kerékpáros szokásaimról nincs mit írnom, mert szerintem a bicikli az állati erővel hajtott jármű kategóriába tartozik. /ha a gyerek ezt olvassa, lóvédelmileg tiltakozni fog!/  Autóban sem várom el senkitől, hogy megszegje a szabályokat, de könyörgöm, ha már beleülök az azért van, mert el szeretnék jutni Á-ból, B-be. Nem azért, hogy kb hússzal balfaszoljak balkerékkel a felezőn. Irányjelzőt legalább 20 méterrel korábban használom mint a féket: jöjjön már rá a mögöttem közlekedő barom, vajon mi a szándékom. Van köcsög, aki kétlábbal nyomja a féket, Én mögötte anyázok, de nem tudom mi a tökömet akar. Akkor tesz indexet, mikor már húzza a kormányt. Szerintem csak a pulóver ujja akadt el a karban! Azt is észrevettem, hogy egyes autómárkákba már nem is építenek index-et. Pl.: Nagy sötét audik, nagy sötét emberekkel, öreg mercik, koszos fekete "munkanélküliekkel"!  Ilyenkor egészen közönséges szoktam lenni. Sőtt bunkó! Meg agresszív. Persze ha van időm, lehúzom az ablakot is, had halja! Valamikor az ősszel haladok a Lőkert soron, szeretnék balra kanyarodni, lelassítok, várom hogy a szembejövő elhaladjon mellettem. Ő is lassít. Mi a fasz akar? Már szinte megáll. Én meg ugye várom a barmot. Mikor tőlem már csak három méterre van, kiteszi az irányjelzőt, és előttem, neki balra bekanyarodik. Ha időben kiteszi az indexet, Én már régen meg is ejtettem volna a tervezett bevásárlást, de nem, Én őrá várok. Mindjárt ajánlottam is nek a szüleit egy-egy gyors numerára. Meghallotta. Így akartam! Megáll, kiugrik az autóból. Király, Én is. Úgy negyven kilóval volt kevesebb mint ÉN! /van aki erre azt mondja, hogy nem számít. Igen, aki még nem kapott pofont!/  Elsápadt, majd letéptre saját ajtaját, remegő szájszéllel visszaugrott, és lelépett. Nem sokkal okosabb időben indexelni? Szivemcsücske a balszélről jobbra, és a jobboldalról balra kanyarodó. Kispolskival! Annak kell a hely!


Azért közlekedés ügyileg van egy nagy kedvencem, megkísérlem idefaragni. Mit megkísérlem, ideteszem, és kész!


Tehát a kedvenc közlekedik


Ma anyóséknál ebédeltünk. Erre ráment egy kakas. De milyen jó hogy ráment! A kakast erre teremtette a jóisten. Utánna túrósrétes! Most jövök rá, ezt úgysem lehet leírni. Nem baj, én ettem belőle, Én tudom, hogy milyen volt, te pedíg próbáld meg elképzelni.


Találós kérdésem van! Mi hiányzik romániából?  Nem tudod?  Mondom: a szekuritáte /securitate/. Durva? Az nem durva amit a takony az aluljáróban csinált? Amint ma este kiderült az egész falu hasonló erkölcsi normákkal bír. Már amikor azon meditált a hatóság mi legyen a gyerekkel, akkor mondtam aki szúrni tud, az büntethető is. Vagy beteg. Mindkét esetben lakat alatt a helye. A hazaszállításra is lett volna jobb módszerem. Szegeden beletömhették volna egy ágyúcsőbe, cél Bukarest, azt durr.
A családról, a faluról,  az jutott eszembe, trianonnal pedíg nem is jártunk olyan rosszul. A szegénység nem bűn, hanem állapot, de az üreginyúl életforma az bűn! Persze van gond máshol is: Székelyhíd

Kaptam mailt. Közölték velem, ilyen falvaink nekünk is vannak. /Gilvánfa, Nyírmihálydi, Olaszliszka, stb/ Tényleg! Igaz! Nagyobb töltet, irányzékmódosítás /india/ Nagyobb bumm. Ennyi.


Más: figyeld a kihagyhatatlan ajánlatot:
     

Mire elolvastam izgalomba hozott, most mérem a négy órát.  Másik csodaszer:



/A "before" feliratú képen egy kb  7cm, az "after" feliratún pedíg egy kb 11cm-es kókadt pöcs látható!/

Tehát, ha megeszem a csodaszart, hétcenti kókadt helyett kb tizenegy centi kókadtal dicsekedhetek. Tisztára mint valami kormányprogram!  Vicc: /persze a képről jutott eszembe/
Párbeszéd a piacon:
-Te Rozi, az urad avval dicsekszik a kocsmában, hogy az Ő farkával még el lehetne húzni a nagytemplomot. Igaz ez?-
- Igaz biz! Bár tolni már a gyufásdobozt is nehezen!-

Félre ne értse senki, nem a gugliban keresgélek a "kókadtpöcs" szóra, hanem mailban kapom /kéretlenül/ ezeket a baromságokat. Ha érdekel, dobj egy mailt, és továbbítom a címedet megfelelő helyre! /hihi/

Még egy kis reklám. "Profi" hirdetéseket találtram:



Este fél nyolc. Most jöttem a szembeszomszédból, mára befejeztem a karitatív munkát. A behugyozás kerülgetett a röhögéstől. Én bent dolgozom, a család /háziak/ nő tagjai bámulják a munkámat. Kint már sötétedik. Ekkor jön be a szomszéd, káromkodva, idegesen, valaki menjen már segíteni neki.
Az történt, hogy a szennyvízcső javítása utáni gödröt temette be, mikor rásötétedett. Gondolta, az udvari mozgásérzékelős lámpa fényénél befejezi a munkát. Két húzás a gereblyével, egy kör futás az udvaron, hogy bekapcsoljon a lámpa. Újabb két húzás, újabb futás. Ezen úgy fölmérgelte magát, azt hittük, megüti a guta. Arra kellett a segítség, szaladgáljon valaki az  udvaron, amíg nem végez!
Tutira nem normális! Javasoltam neki, jólenne ha mondjuk futva gereblyézne, akkor érzékeli a szenzor, és nem kapcsol ki a lámpa. Ekkor, egy hangos "leszarom"-mal  eldobta a szerszámot. Amekkora szerncséje van, hajnalban rá fog lépni!


Hát, kérem az olvasóközönség egyre aktívabb. Ma két levelet is kaptam. Az egyik megkérdezte, nem féltem az autómat a sötét, meg szutykos emberektől? Mér mit csinál? Összekarcolja kulcsal a trabim oldalát?  Vagy az enyémet?

A másik mail sokkal jobb. Közli velem, eljön még az az idő, mikor örülök majd a hét helyett a tizenegy centinek. Indoklás is van. Idézem:
-Tizenegy centivel sokkal ritkábban hugyozod le a cipőd orrát, mint héttel!-

Na, mért jó a trabi? Mutatom:



Ari nem? Bedöglött, hazavíttük, megcsináltuk.




Ha nem tudod hogy kerültél ide /google/ itt bökd meg, és rájössz:!