Ez nagyon szeretem. Igen sokszor láttam már, és igen kevésszer szokott az írásom megjelenni. Néhány évvel ezelőtt az is megtörtént, hogy hónapokig nem tudtam az oldalra bejelentkezni itthonról, csak a haveroktól. Tudod, Hofi mondta: itt dolgozik a cenz-né, meg az ura. Ja-ja  a cenzura, pedíg anyázni, bazdmegozni, zsidózni, meg cigányozni én csak élőszóban szoktam!



Jönnek a külföldi munkavállalók! Hála jóistennek csak módjával. Nagy, okos építési vállalkozó szétzavarta a kőművesbrigádot, mondván a románok fele pénzért is megcsinálják! Igaz! Reggel bevágódik a mikrobusz a telepre, kicsapódik az ajtó, és mint a filmekben az antiterrorista kommandó, pillanatok alatt ellepik a munkaterületet. Futva dolgoznak egész nap. A szakik 600, a segédek 400 forintért óránként, ez kb a fele annak, amiért a hazai szaki megmozdul!  /persze neki más a rezsije is, mint a buszban éjszakázó, bukaresti tartóskenyéren, meg teszkós párizsin élő "vendégmunkásnak/ Kész is lett a munka! Meg is lehet baszni! Az emeleti teraszt tartó pillér 60cm-el került arrébb mint kellett volna! Tudniillik, a magyar mester centiméterben számol, a magyar segéd a "mégegyújnyit" mértékegységet használja, /téglánál elég is!/ de a kecskepásztor csak lelépte a távolságot! Saját bevallása szerint, nem is lett volna baj, csak délutánra annyira elfáradt, hogy a reggeli nagylépés, /kb60cm/ délutánra nehézkes csoszogássá változott! /kb 35 cm/ Ezt én kipróbáltam! Ha reggelire bekapok 3-4 felest, bizony, akár egy egész métert is lépek mire utolérem a fejem! De  délutánta a 6-8 sörtől bizony én is csak totyogok. Ehez, még hozzászámolom a koreográfiát: azaz, kettőt előre, egyet hátra, minden ötödik kicsit balra, a 60 cm nem is olyan gázos eredmény! Persze a tervező beleőszül, mire az egész dokumentációt hozzáméretezi a hibás pillérhez! Ne adja a Jóisten, hogy Román, Albán, stb sebészek kezdjenek praktizálni a leépített kórházainkban! Képzeld, ha a manduládat egy lépéssel eltéveszti!



Igen, a tizenötödikei  ünneppel kapcsolatos firkám természetesen nem ment át a rostán. Az izgat, vajon mi rosszat írtam, amit nem lehetett megjelentetni. Esküszöm kiderítem ki ez a hatalmas ember.


Azt mondja a Kiszel a TV-ben: Ő nem csinált hülyét magából a "kész átverés"-ben!  Így igaz, nem jobban mint máskor szokott!


asztala viszta vista



Nagyon fincsi dolgot vettünk! Ecetes fokhagymát. Isteni finom, meg is ettem vasárnap ebédre a sült mellé egy fél üveggel! Nem csípős, de igazi fokhagymaízű! Vacsorára megettem a másikfelét. /gondolom ezt nem kellett volna/ Tudjuk, hogy a fokhagymának rendkívül előnyös élettani tulajdonságai vannak. Estére a méregtelenítő hatás jelentkezett is! Elindult belőlem a méreg. Gáz halmazállapotban. Ülök a monitor előtt, a hátammögött a család / a zaszzony a gyerek megamacska/ nézik a TV-t. Hátrapillantottam, nézik, nem figyelnek másra, gondoltam szépen csendben "méregtelenítem" magam, észre sem fogják venni. A csend még sikerült is, de az észrevétlenség már kevésbé. /az szóljon meg érte, aki még soha nem próbált észrevétlen fingani!/ Először a macska hagyta el a csatateret. Fölugrott, és kirohant a nappaliból. Öt másodperc mulva a gyerek üvöltve rohant utánna:
-Te rohadt dög! idefingasz, azán megszöksz!- Ekkor szólalt meg a zasszony: /kicsit öklendezve/
-Ne bántsd a macskát! Apád akar szétrobbanni! Te meg azonnal nyisd ki az ablakot!- Kinyitottam. Itt jött be a gyerek, röhögött mint egy állat /én is/ kezembe adott egy vödröt, és felszólított:
-Hord ki!- Megint röhögtünk. Ettől függetlenül közölték velem, ezt meg ne próbáljam mégegyszer, mert megölnek, és, ha bezacskóznak a levegőből egy adagot, a bíróság fel fogja menteni őket. Tényleg pokoli volt, de inkább a más orrát bántsa, mint az én belemet. Persze a "más"-nak erről más a véleménye. Az éjszaka jelentős részét a teraszon töltöttem, /ettől meg a kutyák akartak megharapni/ egy zeppelint megtöltöttem volna gázzal. Másnap reggel mentem dolgozni, tél ide, hideg oda, le kellet húznom az ablakot a trabin. A kollégák eleinte csak szidtak, röhögtek, próbálták kitalálni mit ehettem. Volt aki babra, volt aki tojásra, csirkebélre szavazott, majd megbeszélték, valószínű dögöt zabálhattam. Dél körül már ki akarták vinni targoncával az asztalomat az udvarra. Később megegyeztek abban: eladnak iraknak mint vegyi fegyvert.

Ma voltunk tescoban, mondom a zasszonynak:-

-Vegyünk foghagymát!-
-Meg ne próbáld! Megöllek!- Ebben maradtunk.


Folyamatos létszámhiánnyal küzdünk a cégnél. Vannak emberek akik jelentkeznek dolgozni. és órákig maradnak is! Vannak akik napokig, és volt már aki hetekig kibírta. Aki sokáig bírja, azt mi nem bírjuk ki! Volt az ősszel egy pacák aki a második napon közölte velünk, hogy neki 40 év szakmai tapasztalata van, ne magyarázzuk meg hogy kell "ezt" csinálni. Neki ez az ifjonc, /a tulaj fia, aki tényleg tudja mit kell tenni.......álltalában/ ne dirigáljon! Mire vége lett a hétnek 10cm-el rövidebb lett a teherautó mint a rajzon. Őt sem láttuk azóta.
Most ismét talált a főnők egy gyönygyszemet. Elmesélem. Lassacskán átköltözünk az új műhelybe. A történet hőse pakolja az IFA-ra a hatméteres szálvasakat. Később látom, húzza a hosszabbítót, cipeli a flexet. Kíváncsivá tett, így megkérdeztem mit szeretne elvágni. Most kapaszkodj:
-Hosszabbak a vasak mint az autó, levágom ami kilóg!-  Le kellet hogy üljek! Gondolom, ha a tulaj hallotta volna, mellémül, vagy agyonüti. Igaz Ő vette föl. Hol találta?


A körösztfiam pont olyan mint az apja! Csak addíg iszik, amíg van mit! /csak még nem ugyanazt!/


Megintvista


Elfelejtettem a Zoltánnapot! Ez gáz rendesen! Már két hete megkaptam a meghívást, készültem is rendesen, mégis elfelejtettem. Akkor jutott eszembe mikor az Ünnepelt rámtelefonált. A baj az, hogy akkor én már túl voltam egy régi ismerős látogatásán, és másfél óra alváson. Képtelen lettem volna összeszedni magam, és elmenni a névnapra, most viszont képtelen vagyok elmenni bepótolni, mert a földbe fog taposni /akkora is mint egy rinocérosz, és még sásos is vagyok nála/.
Erre még nem tudom a megoldást.


Rábeszéltek, hogy lovagoljak. Nem arra, hogy én vigyem a lovat,/ez lenne az egy szerűbb/ hanem, hogy magamat vitessem vele.
Na jó, hagytam magam! Ezek után megpróbáltuk rábeszélni a lovat! /többet is/  Van a VIMAX lovasegyesületnek két széleshátú, bírkatürelmű, /alvajáró/ szófogadó, és nem  utolsó sorban alacsony termetű lova. Ezekre szokták ültetni azokat a gyerekeket, és agyament felnőtteket akiknek ilyen baromság jut az eszébe.
Bementem a karámba, megfogtam a "Jucus" névre halgató négylábú fején lévő izé....... kötőféket, közöltem vele, hogy ma én fogok rajta lovagolni. Láttál már lovat röhögni? /azt hitte viccelek/ Majd sírni, /rájött, én komolyan gondoltam/ mikor elkezdtem húzni kifelé.
Én 110kg vagyok kétlábon, Ő 500kg négylábon, és Ő félt jobban. Meg sem bírtam mozdítani. Ökölbe szorított patával markolta az
anyaföldet, traktor nem húzta volna ki a karámból.
Nem baj! Majd a másik, a "Kriszta" Nehogy azt hidd ezzel több szerencsém volt. Mikor elindultam felé, hátracsapta a fülét, és mint az őrült elnyargalt a legelő legtávolabbi csücskébe. Olyan messze volt, látni sem láttam, nemhogy utánna menjek! Már épp készültem úgy dönteni, maradok a trabinál, mikor megpillantottam egy számomra ismeretlen pacit. Az apja biztosan zsiráf lehetett, akkora mint egy állat! Érdeklődve szemlélte amint Én, mint valami apacs törzsfő, megpróbálok lovat keríteni magam alá. Odamentem hozzá, megkérdeztem tőle, akar-e lovagolni. /na ez így kurva hülyén van, de ígymarad/. Nem menekült fejvesztve, hanem megbökött az orrával. Aztaaaaa pozitív hozzáállás! Ezen fogol lovagolni. Akkora ló, hogy gondoltam előtte felmászok az istálló tetejére, szokni a magasságot. Bementem a tanyaudvarra, megtudni miféle jószágot néztem ki magamnak. Az jóóóóóóóó, röhögött mindenki, "Kárlosz" jó paci:
-Egyszer már ült valaki a hátán.
- Ledobta?
- Nem, csak nem lehet rajta lovagolni.
Kiderült, nem kell betörni, mert eszébe sem jut ledobni, vagy ellenállni, de tanítani sem tanította még senki semmire. Így hát nem is tudja mikor mit kell csinálni. Gundoltam, nekem az pont jó, én sem tudom mit kell csinálni. /ja, két hülye egy pár/
Felnyergelték nekem, és szóltak, hogy másszak föl rá. A röhögés kerülgetett mindenkit, engem pedíg a beszarás,
Hárman nyergelték:

 de azért fölmásztam rá.

 Rohadt magas,

és igen rázós,

Ő megy amerre húzzák, én pedíg kapaszkodom mint állat.