A Fecó mondott valamit, ami
felkeltette az érdeklődésemet. Először csak ennyit
hallottam:
Itt az
ideje a jogos nemzeti önvédelemnek!
Ezt hallottam a rádióban,
és csak órák múlva jutottam
részletes médiához. Addíg mindenféle
gondolatok kavarogtak kis agyamban. Nekem ez a mondat azt jelenti, hogy
ezentúl jogos önvédelmet gyakorolgatok. Szellemi
és fizikai képességeimet kihasználva /ez
jó/ megvédhetem magamat, családomat vagyonomat,
földi javaimat, házam, autóm, babettám,
cseresznyefám termését, stb, stb, stb!
Itt volt az ideje. Végre nem csak a tolvajnak lesznek
jogai, hanem nekem is!
Hurrááááááááááááááá!
Annyira jól hangzottak gondolataim, hogy kezdett gyanússá válni!
Nem csoda! Nem is erről volt szó. A melegtüntetés meg eszembe sem jutott. Mostmár eszembe jut.
Rendben van. Azt csinál, amit akar! Azzal, akivel akar. Oda tolja, ahova akarja. Magánügy!
De ha magánügy, akkor ne verje a mellét! Nem kell világgá kiáltani. Amikor veri a mellét, világgá kiabálja, akkor megszűnt magánügynek lenni! Ha pedíg nem magánügy, akkor Én bátran véleményt nyílváníthatok. Nyugodtan lebüdösbuzizhatom. Annyit nem érdemel, hogy záptojással felpakolva többszáz kilométert utazzak, de akinek közelebb van, tegye. Soha, egyikükre sem törték rá az ajtót, hogy megdobálják, de ha kijön az utcára, és hangoskodik, fenhangon hírdeti, így jár!
Hogy a Fecó, mért vette őket pártfogásába? Nem tudom. Talán békülni szeretne az SZDSZ-el?
Ide egy vicc kívánkozik, de csak az olvassa el, akit nem zavar, hogy közönséges.
Csak itt motoszkál a fejemben ez a jogos önvédelem. Helye van bőven. Nézd mi történt!
Akómostan mivan? Lopni megint szabad, védekezni nem? Nálam nincs villany a kerítésben. Lehet hogy nem is lesz. De ha én megvágom a tolvajt, az könyörögni fog a villanyért!
Találmányom van, megosztom! Ismered az UV fénnyel csalogató, nagyfeszültséggel sütögető rovarcsapdát?
The Dog & Cattle!
/a dög meg a marhák/
Nyaralni mentem.
Meg vettem lottót! Ha jól húznak, haza sem jövök!
Annyira jól hangzottak gondolataim, hogy kezdett gyanússá válni!
Nem csoda! Nem is erről volt szó. A melegtüntetés meg eszembe sem jutott. Mostmár eszembe jut.
Rendben van. Azt csinál, amit akar! Azzal, akivel akar. Oda tolja, ahova akarja. Magánügy!
De ha magánügy, akkor ne verje a mellét! Nem kell világgá kiáltani. Amikor veri a mellét, világgá kiabálja, akkor megszűnt magánügynek lenni! Ha pedíg nem magánügy, akkor Én bátran véleményt nyílváníthatok. Nyugodtan lebüdösbuzizhatom. Annyit nem érdemel, hogy záptojással felpakolva többszáz kilométert utazzak, de akinek közelebb van, tegye. Soha, egyikükre sem törték rá az ajtót, hogy megdobálják, de ha kijön az utcára, és hangoskodik, fenhangon hírdeti, így jár!
Hogy a Fecó, mért vette őket pártfogásába? Nem tudom. Talán békülni szeretne az SZDSZ-el?
Ide egy vicc kívánkozik, de csak az olvassa el, akit nem zavar, hogy közönséges.
Csak itt motoszkál a fejemben ez a jogos önvédelem. Helye van bőven. Nézd mi történt!
Akómostan mivan? Lopni megint szabad, védekezni nem? Nálam nincs villany a kerítésben. Lehet hogy nem is lesz. De ha én megvágom a tolvajt, az könyörögni fog a villanyért!
Találmányom van, megosztom! Ismered az UV fénnyel csalogató, nagyfeszültséggel sütögető rovarcsapdát?
 |
Na, ebből lehetne
csinálni nagyobbat. Csalogatónak UV lámpa helyett
használhatnánk szinesfémet,
vagy csak símán nagyobb mennyiségű vasat.
Leszívható "másbenzínjét".
Lopható "Józsibácsikrump liját, biciklit, mobiltelefont, transzformátor olajat. Tolvaj észlel, elcsábul, ráközelít, elpárolog. De szépen hangzik! Említek Én itt: bármien etnikai csoporthoz tartozó külsőleg is fajtajelleget mutató magyar állampolgárt? Na azért! Senki nem vádolhat meg, hogy cigányozok! Tudod, Gézabácsi mondta: -Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek igen......................... Az meg majd sértődik! Azt meg majd leszarom! |
The Dog & Cattle!
/a dög meg a marhák/
Nyaralni mentem.
Meg vettem lottót! Ha jól húznak, haza sem jövök!
Szarul húztak, itthon vagyok.
Itten, most jó sokáig elterhánykodtam a dolgot. A meló is sok, a hőség is kibírhatatlan, és a múzsa se nagyon csókolgatja a homlokomat.
Tehát, voltunk nyaralni. Ismét a Velencei tavon. Egyszer a nap is kisütött. Tavaj, csak a vízben lehetett kibírni /360 doboz sörrel/, idén a vízben volt nehéz kibírni, így természetesen sörből is sokkal kevesebb fogyott. Fél éjszakát tartottuk a sátrat. Meg "cúnamí" is volt. Kicsit be is áztunk. Mondom: kicsit! Viszont vittem horgászbotot. Hogy minek, azt nem tudom. Az ottani horgászmódszer valami katasztrófa. Szét röhögtem az agyamat. Ahogy forgalomba kerültek az egyre nagyobb távdobó horgászbotok, egyre messzebbre szoktatták a halakat az etetéssel. Most ez úgy néz ki, hogy a felcsalizott horgokat két-háromszáz méterre hordják be ladikkal. Odáig már se dobni, se lőni nem lehet. Utánna a parton bekapcsolják a zsinórra csíptetett füttyögő, sípoló, villogó elektromos kapásjelzőket, magukbadöntenek három-négy felest, rátolnak két-három sört, majd bedőlnek a sátorba.
Állati látvány, mikor megszólal a kapásjelzés, és tíz-tizenkét kábafejű dagadtszemű "horgász" félpapucsban, gatyában rohangál a parton. Ugyanis kapáskor az összes peca ugyanolyan hangot ad. Azt sem tudják melyik sípol, és ha az megvan, még mindíg kétséges, hogy annak a botnak épp ki a gazdája.
-A tied sípol?-
-Nem! Én azt hittem a tied!-
-Akor ez most kié?-
- A Jocóé, hol az a marha!-
-Gizi! hol az urad? Kapása van!-
-Az a disznó most okádik a nádasban!-
Erre lett nagy röhögés:
- Mért ott etet, ha nem is ott pecál?-
Az egyik délután lett nagy sürgés forgás a parton. Valakinek bazira görbült a pecálója. Odasétáltunk szájattátni. Húsz percbe is beletelt mire partra húzta a "zsákmányt". Egy fél "kispolski" futóművet. Mikor kellő képpen kib.....megozta magát, a lányom odahajolt a zsákmány fölé, és verést kockéztatva megszólalt:
-Jé, kukoricára jött! Méretes?-
Hetven ember kapott röhögőgörcsöt!
Halat venni nem lehet a tóparton. Időnként van fagyasztott, azt kuss. Miután a helyi horgászmódszert, és felszerelést évi 5-10 napért nem vagyok hajlandó magamévá tenni, /talán a Jager, meg a kozel kivétel/, így a halfőzés alapanyagátnak beszerzése komoly gondot okozott. El kellett autózni tizenegynéhány kilómétert, Kápolnásnyékre, és egy fizetős hozgásztavon kellett megfogni a Bajai Halászlé kellékeit. Tésztát itthonról vittünk. Tök jó kis pecavíz! A zasszony még villantóval is pontyot fogott.
Máté barátom halat főzött. Csaba pedíg egy bogrács húsoskáposztát. Mindkettő istenire sikerült. A sört nem mi főztük, de az is jó lett. Erről komoly szakmai vita alakult ki köztünk. Mármint, a kajáról meg a piáról. Nem tudtuk eldönteni, melyik a jobb:
Áll a gyerekem a buszmegállóban. Mint egy nyomorék, csámpásan. Vallatom, miért? A választól Én is kicsit csámpás leszek. Elrontotta a varónő a nadrágját. Az egyik szára kicsit rövidebb, mint a másik. Ha pedíg kellőképpen kicsavarodva álldogál, nem is látszik. Ja, meg mint a viccben: a járókelők meg dícsérik a varónőt, hogy még egy ilyen nyomorékra is micsoda nadrágot tudott varni.
Azt már írtam, hogy a szembeszomszéd eladta a házat, és majdnemszembeszomszéd lett belőle. A helyükre pedíg beköltöztek a "zújszomszédék" A zember sört bír inni, tehát az elődöntőn átmentek. A zújszomszédasszony kicsit még szégyenlős, de majd leszokik róla.
Már szokik.
Megint adtunk magunknak. Persze koleszterint. Velő, vöröshagymával, némi olajon megsütve, sóval, borsal. Mindez forrón frissen pirítósra kenve. Ja, és mind-mind bezabálva. El tudod képzelni? Ki van zárva. Persze, ez minden csak diétás nem. Norbi biztos húzgálná a száját. Engem meg biztos kurvára nem érdekelne. Fantasztikus volt. Aszomszéd persze fogyózik. /ettől be kell szarnom/
Ö mondta "nőit" kér! Merthogy a női velő kisebb. Állat!
Itten, most jó sokáig elterhánykodtam a dolgot. A meló is sok, a hőség is kibírhatatlan, és a múzsa se nagyon csókolgatja a homlokomat.
Tehát, voltunk nyaralni. Ismét a Velencei tavon. Egyszer a nap is kisütött. Tavaj, csak a vízben lehetett kibírni /360 doboz sörrel/, idén a vízben volt nehéz kibírni, így természetesen sörből is sokkal kevesebb fogyott. Fél éjszakát tartottuk a sátrat. Meg "cúnamí" is volt. Kicsit be is áztunk. Mondom: kicsit! Viszont vittem horgászbotot. Hogy minek, azt nem tudom. Az ottani horgászmódszer valami katasztrófa. Szét röhögtem az agyamat. Ahogy forgalomba kerültek az egyre nagyobb távdobó horgászbotok, egyre messzebbre szoktatták a halakat az etetéssel. Most ez úgy néz ki, hogy a felcsalizott horgokat két-háromszáz méterre hordják be ladikkal. Odáig már se dobni, se lőni nem lehet. Utánna a parton bekapcsolják a zsinórra csíptetett füttyögő, sípoló, villogó elektromos kapásjelzőket, magukbadöntenek három-négy felest, rátolnak két-három sört, majd bedőlnek a sátorba.
Állati látvány, mikor megszólal a kapásjelzés, és tíz-tizenkét kábafejű dagadtszemű "horgász" félpapucsban, gatyában rohangál a parton. Ugyanis kapáskor az összes peca ugyanolyan hangot ad. Azt sem tudják melyik sípol, és ha az megvan, még mindíg kétséges, hogy annak a botnak épp ki a gazdája.
-A tied sípol?-
-Nem! Én azt hittem a tied!-
-Akor ez most kié?-
- A Jocóé, hol az a marha!-
-Gizi! hol az urad? Kapása van!-
-Az a disznó most okádik a nádasban!-
Erre lett nagy röhögés:
- Mért ott etet, ha nem is ott pecál?-
Az egyik délután lett nagy sürgés forgás a parton. Valakinek bazira görbült a pecálója. Odasétáltunk szájattátni. Húsz percbe is beletelt mire partra húzta a "zsákmányt". Egy fél "kispolski" futóművet. Mikor kellő képpen kib.....megozta magát, a lányom odahajolt a zsákmány fölé, és verést kockéztatva megszólalt:
-Jé, kukoricára jött! Méretes?-
Hetven ember kapott röhögőgörcsöt!
Halat venni nem lehet a tóparton. Időnként van fagyasztott, azt kuss. Miután a helyi horgászmódszert, és felszerelést évi 5-10 napért nem vagyok hajlandó magamévá tenni, /talán a Jager, meg a kozel kivétel/, így a halfőzés alapanyagátnak beszerzése komoly gondot okozott. El kellett autózni tizenegynéhány kilómétert, Kápolnásnyékre, és egy fizetős hozgásztavon kellett megfogni a Bajai Halászlé kellékeit. Tésztát itthonról vittünk. Tök jó kis pecavíz! A zasszony még villantóval is pontyot fogott.
Máté barátom halat főzött. Csaba pedíg egy bogrács húsoskáposztát. Mindkettő istenire sikerült. A sört nem mi főztük, de az is jó lett. Erről komoly szakmai vita alakult ki köztünk. Mármint, a kajáról meg a piáról. Nem tudtuk eldönteni, melyik a jobb:
- Ha a koleszterin viszi el az embert,
- Vagy a maligán!
Áll a gyerekem a buszmegállóban. Mint egy nyomorék, csámpásan. Vallatom, miért? A választól Én is kicsit csámpás leszek. Elrontotta a varónő a nadrágját. Az egyik szára kicsit rövidebb, mint a másik. Ha pedíg kellőképpen kicsavarodva álldogál, nem is látszik. Ja, meg mint a viccben: a járókelők meg dícsérik a varónőt, hogy még egy ilyen nyomorékra is micsoda nadrágot tudott varni.
Azt már írtam, hogy a szembeszomszéd eladta a házat, és majdnemszembeszomszéd lett belőle. A helyükre pedíg beköltöztek a "zújszomszédék" A zember sört bír inni, tehát az elődöntőn átmentek. A zújszomszédasszony kicsit még szégyenlős, de majd leszokik róla.
Már szokik.
Megint adtunk magunknak. Persze koleszterint. Velő, vöröshagymával, némi olajon megsütve, sóval, borsal. Mindez forrón frissen pirítósra kenve. Ja, és mind-mind bezabálva. El tudod képzelni? Ki van zárva. Persze, ez minden csak diétás nem. Norbi biztos húzgálná a száját. Engem meg biztos kurvára nem érdekelne. Fantasztikus volt. Aszomszéd persze fogyózik. /ettől be kell szarnom/
Ö mondta "nőit" kér! Merthogy a női velő kisebb. Állat!
