Füvesítek!
Mint fentebb
már említettem
udvarunk van, nem kertünk! Namármost az udvar
füves
ugye? Lessz! Egyszer talán! Én
gyomírtózok,
ások, gazolok, gyomlálok,
trágyázok, /le
van az egész szarva!/ gereblyézek vetek,
locsolok,
nyírok és reménykedem! A rohadt
kutyatej /pongyola
pitypang/ pedíg nől mint a tarack. A tarack meg
mégjobban.Na meg a vakond! Ez a rohadék
felépítette az
Etnát
az udvarban. Ezt a kutyák mélyművelésű
bányavágattá
alakították. Engem
pedíg ámokfutó gyilkossá!
Kicsit sem vagyok
rá büszke, de a mikor megláttam a
földalól előnyomakodó buckát,
közöltem vele: ezt nem szabad! Mivel nem
beszélek
vakondul, a lapátot kértem fel
tolmácsnak,
és visszaszögeltem a földbe. Ettől ő
egészen
lapos lett, amit én garanciának vettem arra,
többet
nem tesz ilyet. Később közölték
velem
barátaim: a vakond védett állat! Az
erdőben!
Nálam az udvarban dúvadá lett
minősítve!
Szeptember
óta locsolom,
és gyomírtózom az
előkertet. Remélem kiöltem belőle mindent.
Nekiláttam felásni. Ennyi sok rohadt k...va
gyökeret
a Mónikasóban
sem
látni. Most kezdtem rászokni e fent
említett
gyöngyszemre. Az a gondolatom támad
időnként,
gázkamrát kellene
építeni..........
Sejtem mért nézik az emberek: pl ha
horrort
nézek borzongok, de tudom csak film. Ez szintén
félelmetes, és hányingerkeltő, de
mindeközben
a véres valóság! Tehát
ások.
Szedem a gyökeret. Gereblyézek.
Szomszéd
átles, majd kiabál: mi már
vetjük!
Megnéztem, tényleg. Fél
négyzetméternit ástak föl,
és
tényleg már vetnek. Gyorsan-gyorsan
szórom
én is, futva húzom a hengert, a
locsolást
már egyszerre kezdjük. Közben
sört iszunk
és állat módjára
röhögünk. A
zasszony hozza a gyepműtrágyát,
szétszórom
azt is. Húúú az kell nekünk
is, majd a
sufniból előtúrnak egy 20 Kg-os
zsákot, az
alján 19 szem granulátummal. Mind szét
szórták!
Másfél
óra
múlva
átordítottam: a miénk már
bújik,
holnap nyírom!
/a
gyerek maradt a régi/
Voltunk
kecelen lóversenyen! /A
gyerek lovagol, a zannya
szponzorál, én tűrök/ Vartburgal
vontatom a
lószállítót. Olyan
érzésem
volt, mintha trabival mennék az operabálba. A
hely
csodálatos, a kiszolgálás pazar, a
fizetős dolgok
méregdrágák. 350Ft-ot fizettem 6db
vaniliás
karikáért. A pék pedíg
"kürtőspogácsát" süt
kürtőskalács
néven szintén 350Ft-ért: 12cm magas,
kb. 7cm
átmérőjű. Baján a piacon mintegy
négyszer
ekkorát kaphatunk 300-ért!
Megérkezésünk
után szóltak,
kenjük be magunkat valamivel, mert rengeteg a szunyog!
Kérdeztük: hol? /honnét lenne szunyog
itt a
homokon?/ Az előbb is megcsípett egy,
átszúrta
még a nadrágomat is!
Szegény!
Megcsípte 1 db szunyog!
A
verseny kicsit gyanús. A
gyerekeknek meghirdetett
tájékozódási versenyt egy
negyvenes keceli
pacák nyerte. /lehet, csak koravén tini volt/.
Többek állítása szerint a
helybeliek
leszaggattál az útjelzőket a
fákról,
és volt keceli versenyző aki
jószándékúan
közölte a
lányommal: gyere utánnam, én tudok egy
rövidebb utat. Ez csak akkor lehetséges, ha
térkép nélkül is ismerte az
azonosítási pontokat.Nembaj,
akkor is tök jól szetepeltünk!
A
nagylányom ma
töltötte a 14-et. Neki
nem annyira gáz mint nekem.
Kora délután a zasszony munkahelyére
beállított a virágfutár egy
bazinagy rózsacsokorral, és
közölte vele /9
vevő és 3 kolléga előtt/,
hogy a lányának küldték de
azért ide
hozták, mert a leányzó
valószínű
még iskolában van. Nem ott volt.
Itthonról
sétált át a csokorért. A
rózsánál is vörösebb
arcal vette
át /9vevő és 3 kolléga még
mindíg
jelen/, majd hazatépett vele!
Meghalt
anyai nagyanyám. Isten veled Mama. |
Lovas
ügyességi verseny
volt gyerekeknek a Remény
lovasislola rendezésében a "Faldum
tanyán".
Lányom három éve lovagol. Ezalatt
feltűnt, hogy
nincs két egymást követő verseny amikor
a
korcsoportok egyformán lennének meghirdetve.
Állítólag a korcsoportokat
évek
óta az egyik résztvevő kislány
életkorához igazítják.
Apuci edző! Az
égés az, hogy hiába
fiatalítják egy
csoportal lejjebb, nyitnak a nála egy
évvel
idősebbeknek új csoportot /még azon az
áron is,
hogy a 14 éveseket egy
kategóriába teszik a
18 éves, sport szempontjából
felnőttnek
számító versenyzőkkel/ így
is sorozatban
kikap! Ha csalva sem lesz első, minek égetni? Van olyan
kislány, aki 13 évesen nem indul a versenyen mert
tavaly
az országoson dobogós lett, és nem
lenne
szép, ha amatőrökkel mérné
össze a
tudását. Vesenyen kívül
teljesíti a
feladatokat, és időben hibátlanságban
is
mkindenki tanulhat tőle! Látszik rajta, hogy
bánatos, /sírásra áll a
szeme/ de
egyenesebb a gerince mint sok felnőttnek. Lehetne tőle tanulni!!!
Maga
a verseny tök jó!
Ügyes rendezés,
kultúrált, szép környezet,
stb-stb.
Nekünk
kórházzal
kezdődött a verseny. A
gyerekek korán reggel lábon vitték a
lovakat a
helyszínre. Az enyémnek valamit
belefújt a
szemébe a szél, mire odaértek
gyakorlatilag nem
látott. Társai mondták neki az utat, a
két
hete lovagolt állat pedíg
példásan
végrehajtotta az utasításokat.
Telefon,
kórház, szemészet.
Hétvége,
ügyelet, orvos nincs. Tapasztalt nővér
megnézte,
csöppentett, kimosta, majd közölte: a
többit majd a
főorvos úr! Én buta megkérdeztem, mit
mondott a
Dr. mikorra várható. A
választól majdnem
engem is ellátásban kellett
részesíteni.
Kiderült, nem is telefonáltak a Dr. nak, nem
szeretik
hétvégén zavarni. Minden
ügyelet alatt be
szokott jönni, várjuk meg, Ezt 9
körül
mondták, de lehet, csak du. 3 kor jut eszébe
benézni! Felháborodásomat
látva a
nővér közölte:
Ő
felhívhatja, de ha
dühös lessz, akkor miénk a
balhé! /állítolag volt
már beteg, aki
azt mondta, nem is ő hivatta az orvost, ezért a
nővérek
kapták a lebaszt/
Hát
én vállaltam!
Felhívták! Dr. 12
perc mulva fehérben megjelent, kedsves volt, udvarias,
szakmailag nem minősíthetem mert nem értek
hozzá
de Lányom 11-kor rajthozálhatott,
tehát a
gyógyítás is sikeres volt! Mint
kiderült, nem
a Dr.-al van baj, csak a személyzet tart tőle!
A
lány enyhe
csőlátással, napszemüvegben,
kezdő lóval 42 indulóból hetedik
lett!!!!
Még
egy kicsi a
kórházról: Amíg
vártuk a Dr.-t az egyik kórteremből elindult
két
beteg nemtudolmhova. Egyikük mindkét
szemén
kötést viselt, a másik csak az egyiken,
de ő egy
"trabantal" /járókerettel/ közlekedett.
A
nővér utánnuk szólt: NE MENJENEK
MESSZIRE!
mindjárt vizit! Azt hittem megdöglök a
röhögéstől. Nem a betegeken
röhögtem, hanem
a helyzeten! Képzeld el: teljesenvak kapaszkodik a
félvak
sántába, félvak sánta a
makkegészséges járókeretbe,
és
a nővér attól fél, TÚL
MESSZIRE MENNEK!
Idézek
megboldogult Hofi
Gézától:
Szemészeti dialóg:
Örülök,
hogy
találkoztunk!
Én
meg, hogy
kikerültük egymást!
Művészúr! régen láttam!
Régen
én is!
A
járókeretről vicc
jut eszembe:
Pistike ül a
padon a váróteremben. Bejön egy idős
néni
bottal.
Mászkál az öregasszony jobbra-balra, nem
talál ülőhelyet.
Egyszer csak megcsúszik a botja a kopott
kövön,
és egy írgalmatlan nagyot esik.
Pistike megszólal:
Gumit kellett volna húzni a végére,
akkor nem esik
el!
Erre a Mami:
Apádnak kellet volna gumit húzni, akkor most
lenne
ülőhelyem!
Lehet,
hogy
"dizájn"-váltás lessz. Nem
valami
csiri-biri, csak eléggé zavaros az oldal. /lassan
én is eltévedek/. Hetek , hónapok
kérdése!
Nem
lessz! Marad így! Nem vagyok
képes egy egyszerű
és mégis esztétikus menüt
összerakni, ha
egyszer-csak van új menü, stb-stb, akkor tudhatod:
tanultam
valamit. Hozzáértő cimbi azt mondta
továbbképez. Hetente 1-2szer leül
mellém
oktatni. A gáz az, ha mi 1-2szer leültünk
egymás mellé, abból mindíg
részegség lett. Az én
"egytekervényem"
pedíg józanon is korlátozott
befogadóképességű.