Söröshordó, hőszigetelve, becsövezve, és reményeim szerint jelentős gáz, és villanymegtakarítás. Egyre többször látni, olvasni, hallani a  médiákban, külömböző alternatív energiák használatáról, környezetvédelemről, hőszigetelésről, de mikor érik már föl ésszel, hogy az átlagembert /mert az ember gyarló/ környezettudatos életmódra csak akkor tudják rávenni, ha vagy olcsóbb, vagy kényelmesebb, mint a hagyományos módszer. Addíg amíg pl a műanyag palackokkal húsz percet kellett autózni, addíg összetapostam, és beledobtam a kukámba. Most, hogy minden második sarkon van gyüjtő, így már oda hordom. Ameddíg közös szemétkonténer volt az utcában, mindent beledobáltam. Most, hogy véges a kukakapacitás, mostmár komposztálok. És, most itt az energia. Eljött a pillanat, hogy muszály valahonnét olcsóbban beszerezni, mert a hagyományos egyre drágább. A gyári készülékek viszont még luxuskiadásként jelennek /jelennének/ meg a családi költségvetésben. Marad a fabrikálás. Persze ebben Én nem vagyok rossz, és ha utánnanézel, tele van az ország ügyes kezű ezermesterekkel.  Meg hülye országirányítókkal. Nyoma nincs annak, hogy valami okos, épeszű, nem agyonbonyolított bürokratikus elbaszott pályázati forma, vagy támogatás útján egy kicsit megsegítenék az alternatív energia haszonosítását. Nemtudom, nem-e az lehet benne, hogy ha mondjuk nekiállunk nappal fűteni, széllel hűteni, mittudom Én mivel mit csinálni, akkor itt kiesnek az adóforintok?
Jó lenne pl feltalálni a kutyaszar hasznosítás módját, mert ebből nekünk korlátlannak tűnő készletünk van, megújjuló formában. Tudod, délután begyüjtöm, reggelre újraterem. Ebből még élvezettel adóznék is. Képzeld, mikor egy öreg vödörben beviszem a tizedet az apeh irodába. Ja, a kutya hat és fél Kg. Egyre rosszabb: Olyan az orra, mint aki beleszagolt a turmixgépbe, de a macskát egy pillanatig nem lehet nyugton hagyni. Arra is rájött, hogy tud ásni. Meghogy a fügefa rágható.

A legjobb játék	Ettől csíkos a pofája	Ástam!	Túrtam is!

És a kedvenc!  
A két nő /lány, megazannya/ Takarít, sétáltat, talpatmos, füröszt szó nélkül. Én jókat kuncogok, megérdemlik. /a kutty mégis nekem fogad szót/  Közben az jutott eszembe, ha Én is odacsinálnék a szőnyegre, meg tudnám-e magyarázni, hogy az is Ő volt.

Pontosítok, a hat és fél kilót múlthét szerdán mérték, ma, hétfőn hétkiló huszat mutat a műszer! Digitális, és mindíg ugyan az a mérleg! Ha így folytatja, májusra rámver! Igaz, enni már most többet eszik mint Én! /forintban biztos/.

Jön aszomszéd:
-Mikor ér haza a zasszonyod?-
-Negyed hatra-
-Basszus, mért?- Nyolc éve ötkor löki ki az utolsó vevőt, kasszátzár, ajtótzár, és negyed hatra hazaér, tudhatná már!
-Csilisbab vacsora nálunk!-
-Sietünk!-
Aszomszédasszony olyan csilisbabot tud csinálni, hogy ha semmi másért, már ezért érdemes volt aszomszédnak elvennie feleségül. Siettünk is. Meg is ettük. Rágurítottam két heinekken-t /ez most történt, még büfizek tőle!/ és rendben is van minden! El sem hiszed, hogy leszarom a válságot!

Tegnap kolbászfesztiválon voltunk a főtéren. A zasszonnyal beneveztünk a pálinkaivó versenybe. El is buktuk. Merthogy a versen arról szólt, hogy a zasszony tartja a poharat, és nekem szívószállal meg kell találni, és meginni a páleszt. Ja, be volt kötve a szemem. Szürcsölésben simán jó voltam, de féltem bekötött szemmel rárontani a zasszonyra, ha elvétem a távolságot özvegyember lesz belőlem. Cirka hatvan kiló külömbség van közöttünk, rálépek, és kész a baj.
A kolbászoscsávó minden résztvevőnek felajánlott egy adag sültkolbászt, de mivel minket igazi szeremlei disznótoros vacsira hívtak, így kihagytuk a repikóbit. Erre varjál gombot: 62 m², távfűtés, 63 ezer forint. Ennyiét b..meg kifűtök egy luxusvillát. Ja, és a keresztfiam ül a szőnyegen, kockázik, és olyan hideg a keze, mint a béka lába. És nem lehet ám elzárni, mert légköbméterre számolnak. Fűtesz, nemfűtesz, a pénz ennyi. Ki is cseréljük a radiátorokat háromszor ekkorára. Ha már drága, legyen meleg!

Jut eszembe. Keresztfiam, a másik, igazi jó gyerek. Negyven fokos lázzal, tüdőgyulladással úgy kiugrott a forgószékből, hogy eltört a kulccsontja. Egy hét mulva elmentünk meglátogattuk. Jobbkeze felkötve, a ballal úgy lógaszkodik a nyitott ablak egyik szárnyán, mint csita a faágon. Őszülnek is a szülei! /hihi/

Csörren a zasszony telefonja. Giccsék hívtak vacsira bennünket. Kérdi a zasszony, hogy mire föl? Háááát csak úgy! Jó mentünk! Mikor odaértünk kiderült, hogy egy szobányi bútor volt az a  csak úgy. Rendes bútort nem gyártanak sehol a világon! Egyik sem tud átsétálni a régi helyéről az újra! Át kellett hordani. Nem is ment simán. Megígértem, hogy nem írom meg, de nem bírtam ki.
Itt található a tegnap este hiteles leírása!


Eldurran a tököm a biciklistáktól. Esküszöm. Követelnek. Mi a tökömet? Én legalább annyira örülnék, mint ők, ha külön, teljesen elszeparált saját sávban kacsáznának, néhányan beszeszelve, többen villany nélkül, jópáran józanon is kacsáznak a kormányra akasztott teszkós szatyortól. Szembe az egyirányúban /csókoltatom a húgyagyú jogalkotót aki megengedte!/. Lacházán egyszer a kivilágítatlan  drótszamár csomagtartóján, este fél tízkor egy másfél méteres csirkeetető vályúval!  Most is kiver a víz, ha eszembe jut, pedíg évekkel ezelőtt történt. A főtér csücskén van neki tábla. Tudod. Elsőbbségadás kötelező. Úgy szarik rá, hogy úgy még nem szartak táblára. Ha szólsz /Én szoktam!/, közli veled, hogy neki azt nem is kell ismernie! Akkor viszont a sebészt. Azt viszont nagyon, mert utánna már csak a patológos jön. Persze Én meg a foglárral ismerkedhetek utánna!
Kijön két keréken a hóba, ónosesőbe, esik-kel, csúszkál, két sáv kevés hogy ki merjem kerülni. Esőben kerüli a pocsolyát. Ezt értem, nem szeretné ha fölcsapná magára a vizet. De, mikor négy méterre vagyok mögötte, és minden előjel nélkül élesen balra kapja a kormányt, hogy kikerülje a tócsát, jusson eszébe, hogy sokkal jobb vizes nadrággal, mint törött gerincel zárni a napot.
Magyarán, tök jó lenne, ha mindenütt volna kerékpárút. Csak az nem nől magától. Pézé nől. Sok pézé! A négykerekűt sarcolják mint az állat, a bringást meg nem. Akkor talán kérni kellene, nem követelni. Ennyi a bajom. Mármint a bringával.
Jó-jó persze, a többség rendesen közlekedik, megy a dolgára, de ugye azt észre sem veszi az ember. Legalább is Én gyarló.

Hihi! Giccs jelezte felém, hogy hiba van a tegnap este leírásában. Pontatlan. Mondtam, idézze, mi nem tetszik neki, és javítom!

Most akkor esik, vagy nem esik a hó?

Figyi, mit találtam! Elloptam kérdezés nélkül, olvasd, okulj!

Erről jut eszembe. Princ! Akurvaéletbe! Ha jól rémlik,  úgy szóltak a hírek hogy 27 miliárdal károsította meg a bankot. Anyádat a bankot! És most mit kapott érte?  Három milka bírságot! Gyönyörű. Csodálatos! Fasza kis országban élünk.  Lehet, hogy már leírtam, nem emlékszem biztosan, egyszer elvittek ötezerért a rendőrök. Ötezer be nem fizetettért, öt órát töltöttem a fogdán. Igaz ezzel nem volt letudva, utánna még be kellett fizetni. Megkísérlem kiszámítani, a huszonhét miliárd az ötmilió négyszázezer óra fogda. És utánna még ki kell fizetni. Az kétszázhuszonötezer nap, és utánna még ki kell fizetni. Ez hatszáztizenhat és fél év, és utánna még ki kell fizetni! /Misi! Szólj, ha nem jó a matekom/ Ha lopni kezdek majd, biztos nem teszem miliárdok alatt. Egyszerűen nem éri meg. Kisértékű elkövetésekhez nem vagyok elég fekete.


Közben persze folytatódik a napkollektor barkácsszakkör is. Megcsináltam a víztartály hőszigetelő dobozát. Azt persze nem mértem meg előre, befér-e a padlásajtón. Este hatkor végeztem a szögeléssel, és fél tízkor jutott eszembe a méretprobléma. Álmatlanul pislogtam  egész éjjel, majd másnap délelőtt is elég rosszul aludtam a munkahelyemen /hihi/, mire végre kettőkor hazajöttem, és egy mérőszalag társaságában feltéptem a vaslétrán. Befér! Jó vagyok mintegy 18 miliméterrel!

Rábaszódott egy állat nagy vas az ujjamra! Nem kell kombinálni, most mondom, hogy nem üzemi! Szétrepedt az ujjam hegye, és a teljes ujjlenyomatom bőre lenyúzódott. Meg beszartam! Jó, nem, de csak egy kicsi hiányzott. Egy nagyon kicsi. Most olyan kötésem van hogy ha Khufu fáraó, a nagy gízai pizamis építtetője látná a múmiámat, megenné a sárga írígység!

Így néz ki ruha nélkül:


Nézegeti a gyerek a kezem:
-Apa, beszartál?-
-Nem!-
-Szerintem be kellene jódozni!-
-Minek?!-
-Akkor még volna rá esély!-

Ismét egy kis bicikli! Belefutottam valami kerékpáros egyesület lapjába. Na, gondoltam, ezeket most megtesztelem! Így lenne ötösöm a lottón, ahogy ez bejött. Sikeresen felbőszítettem őket.
Megkérdeztem /írásban/ mi alapja a követelésnek? Merthogy örökké követelik ugye a kerékpárutat. Most megint valami petíciót küldtek a fecónak. Amíg nem fizetnek ők is valami útadó félét, addíg csak inkább kérni kellene, meg örülni az eddíg megépültnek. Legalább huszan-huszonöten ugrottak nekem, vágtak orrba virtuálisan ezért.
Másnap ugyanott szintén írásban határozottan visszavontam véleményemet, mondván, hogy bocs, igazatok van!
Egyetlen ember volt közöttük, aki erre is reagált! A többi tizenkilenc-huszonnégy már nem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon. Igazából pontosan erre számítottam. A legjobb az, hogy több oldalnyi előre elkészített, megfogalmazott válaszuk van erre a témára /és sok másra is/ így valószínűsítem, nem Én vagyok az első aki ezt szóvá teszi.


A zujjam. Az, hogy a balkezes fogmosástól még a fülem is fogkrémes, az rendben van, de próbáltál már jobbkezesen ballal segget törölni? /balosoknak fordítva!/ Ez igazi halálközeli élmény!

A dög túllépte a 10kilót. Csörög a gyerek. /telefonon/
-Annnyaaaaaaaaaa, értünk tudsz jönni?- Elvitte a kutyát sétálni, és hosszóra sikerült a túra. Félúton leült, és egy lépést nem volt hajlandó tenni. Innét egy darabíg hozta kézben, aztán mindketten lihegve ültek az út szélén. Mi aszomszéddal halgatjuk a párbeszédet, és előre röhögünk. Kérdi a zasszony:
-Hol vagytok?-
-A kálvária sörözőnél.- Erre aszomszéd:
-Majd mi elmegyünk érte! Akkármien részegen is hazahúzzuk azt a dögöt!-

Utánna egy kicsit elemezgettük a helyzetet: vagy a gyerek jár kocsmába, vagy a kutya nőtt fel a feladathoz!

Aztaaaaaaaaaaa, Frodó hazajött. Tudod, ő az aki kifakult írországban. Hozott nekünk ajándékot. Meg még ünnepeltünk is. Itt az eredmény:

Nézzük a TV-t. Hogy minek? Csak jól fölb....szom magam. Bemutatnak egy családot, ahol a tizennyolc éves lány tartja el a fiatalabb testvéreit /Ő is gyerek még!/. Valamint a nevelőapját /beteg, nem keresőképes!/. Nappal dolgozik.Éjszakánként  tanul az érettségire!  A szájbatekert mocskos korrupt köcsög, ennek a gyereknek az adójából ingyenélő közhivatalnok pedíg hónapok óta azt latolgatja, hogy jár-e neki segély, vagy sem. Szegény gyereknek a színével lehet a baj!
Egyetlen mondat jut eszembe, a "Valahol Európában" című filmből: