Persze már megjöttünk! Mit már! Előbb mint terveztük. Nem az időjárás zavart haza bennünket, hanem a társaság. Pontosabban a társaság azon tagjai, akik számomra érthetetlen okból kifolyólag a leg elemibb emberi viselkedési formákat sem tartják betartandónak. Vagy egyszerűen nem ismerik ezeket a normákat!  Ismerősök meg is kérdezték, hogy történhetett meg, hogy Én jöttem haza, és nem ők kórházba. Jogos a kérdés. A válasz pedíg egyszerű. Igen, normál körülmények között simán fel szoktam pofozni azt aki viselkedésével tartósan zavarja pihenésemet. Ez, most kizárólag nagyon régi jó barátomra, és a társaság többi tagjára való tekintettel elmaradt.  Amint kicsit több időm, energiám lesz, le fogom írni részletesen, mi történt.
Az elkövetkező években jó eséllyel nem fogjuk együtt tölteni a nyaralást, így ez a gondom megoldódik.
Természetesen történtek jó dolgok is, mert 1-2 ember azért nem tud mindent elszúrni. Tekintettel az időjárásra, jelentős mennyiségű folyadékbevitellel védekeztünk a kiszáradás ellen. Nem berúgtunk, ahhoz napi 12-15-18 sör nem elég, és  nem is ez volt a cél, csak hát ezt a ragya meleget nem lehetett máshogy kibírni. Természetesen ettünk is jókat. Meg pacsáltunk is. Ja, pacsálás:
A velencei tó vize a parttól kezdve közel száz méteren át egyforma mélységű. Pont akkora, hogy ha leállsz az aljára, akkor még felülről látod a felszínt, de a szádon már befolyik a víz. A víz meg ugye nem arra való, hogy befollyon az ember száján. Volt egy labdánk, amit folyamatosan a vizet taposva hajigáltunk egymásnak. Közben persze hol egymás, hol mások hülyeségén röhögtünk. Mintegy negyed órányi bohóckodás után megjelent a lejárónál egy "szöszi", meg egy csávó, akiken látszott, hogy ugyan együtt jöttek, de nincsenek együtt. Máté barátom meglepő célzási tehetséggel odapottyantotta a szöszi orra elé a labdát. Ettől szegénynek orra-szája tele lett vízzel. Ő mosolyogva, halálos pontossággal visszadobta. Kicsit meglepődtünk, de hát szerencséje is lehetett.
Néhány másodperc múlva Én megismételtem a dolgot, és ugyan úgy a pofám elé kaptam vissza a labdát. Ezután beállt /mondom, nem álltunk, mert annál több a víz/ a szöszi a körbe, és egész jól dobta-kapta a labdákat. Persze közben továbbra is röhögtünk mindenféle baromságon. Egy jó fél óra elteltével, már kevésbé tudtunk pontosan dobni, és bugyborékolás nélkül röhögni. Nem úgy a jány! Minden dobásánál  bikinifölsőig emelkedett ki a vízből, centiméter pontosan dobta a labdát, és a Mi egyre fáradtabb dobásainkat is bravúrosan kapta el. El is hangzott a kérdés:
-Sportolsz valamit?-
-Aha, úszom!- puff neki.
Nem baj! Majd csak kifárasztjuk! Persze! Legfeljebb addígra Mi beledöglünk. Egy jó órát, másfelet tapostuk a vizet /Én találtam egy buckát a fenéken, amin lazsálhattam kicsit/, mikor úgy döntöttünk, elég. Még a végén baj lesz, már több vizet nyeltünk az egészségügyi határértéknél! Mondtuk, hogy ha jó felé sodor bennünket az áramlat, akkor kicsit kimennénk a partra. /úszni már nem bírtunk. Ekkor a szöszi megköszönte a játékot, mindenkit megelőzve elúszott a strandlépcsőig, kimászott, magára kapta a pólóját, és itt majdnem beledögöltünk a vízbe! Mi volt a pólóra írva? Ez:


A helyi "baywatch"-os lányt akartuk kifárasztani a vízben. Nem kicsit röhögtünk.
Közben azért valahogy elvergődtünk a lépcsőig. Itt Máté megállt. Mondom neki utolérve:
-Menj már!- Mire Ő:
-Nem megyek!-
-???????????????-
-Eddíg csak a sármos jóképű fiatalembereket látta, nyaktól felfelé! Ha most kimászok, rájön a csaj, hogy mindehez nem egy adonissz, hanem egy viziló van hozzánőve!-  Na, itt jött az hogy végképp elvesztettük az önuralmunkat az állati röhögéstől!

Másnap azért elhatároztuk, hogy kihívjuk egy visszavágóra, és elindultunk a parton megkeresni. Megtaláltuk. Jobb lett volna, ha nem. Strandröplabdázott, három az egy ellen, és folyamatosan nyert. Nem hívtuk ki!
Kaja szokott módon rendben volt. Azaz majdnem, de ezt majd az összefoglalóban.

TV. Aszondja a csaj, hogy úgy érzi, hiányzik a calcium a fogaiból. Ez igen! Nem a fogorvos mondta neki nagyítóval, vagy laborvizsgálattal, vagy a tököm tudja, akármivel. Ő érzi. Tán hajlik rágáskor? /orálban jó lehet/ Ekkora hüly3e szöveget rég hallottam, pedíg a magyar média sokmindenre képes.


Trabi folyamatban. Végzett a bádogos. Most Én töltögetem vele a szabadidőmet. A lakatos kicserélt mindent, amit ki kellett cserélni. Most Én vakargatom azokat a részelet, ahol még csak kezdődő rozsda van. Szerinted mekkora meló az alváz minden centiméterét csavarhúzóval átvakarni, hanyattfekve drótkefézni? Utánna a supralux "konvert" nevezetű csodaszerével kenegetem. Ez állítólag kémiai úton átalakítja a rozsdát "nemrozsdává". Nem savas mint a régi fajta rozsdamarók, nem eszi meg a festés alatt újra a lemezt. Állítólag! Majd kiderül. Az a jó ezekben a szerekben, hogy a hosszútávú hatás akkor derül ki, mikor már nincs hol reklamálni. Nem baj, bízunk! Sarkok, hegesztések kikenve karosszéria tömítővel, utánna zománc, vagy alvázvédő, azszerint, hogy alul, fölül, kívül, vagy belül van. Itt tartok most. Holnap lesz fotó.
Ha lesz erőm hozzá. Elég jól ki vagyok dögölve. Elmentem a boltba trabifestéket venni. A család /zasszony gyerek/ jöttek velem. Én nem vettem festéket, Ők ketten igen. Nappalira, konyhára, gyerek szobájára. Ja, meg laminált padlót nézegettünk. Nézegették! Ez most a kölök ötlete. Imádom Őket. A festék nem volt drága, de a padló asszem csúszik egy kicsit. Persze először úgy is meszelni érdemes, és csak utánna parkettázni, és a meszelés is csak akkor kezdődik, ha a trabi túlesett a ráncfelvarráson. Hihi, ránc. Vicc: