Na,
most van gáz. A buxa az "buxa" vagy "buksza".
Nnenene,
nem az a buxa!
Ez a buxa. De
x, vagy ksz? Régi bevált módszer, X.
Az egy karakterrel kevesebb. A zasszony beleszól! Nem egy,
kettő! Tényleg! Megint igaza van!
No. a lényeg: két lovat nem engedtek indulni a versenyen,
mondván, hogy nem azonosíthatóak
egyértelműen, és mi van, ha igazából
favorit versenylovak állruhában!
Ebből lehet tudni, hogy nagyon hülyék. Jelen volt
Málik Zoltán, megyei lótenyésztési
felügyelő. Ő mondta, hogy ezt a két nullás
sütésű /olyan, mint az autóknál az AF-es
motorszám/ négylábút jól ismeri,
egyik sem valami becsempészett sztárpaci. Ezt
MLSZ-ék nem hitték el neki. DE jó! Zoli
bácsi már akkor lovakat azonosított,
bélyegzett, jegyzőkönyvezett, mikor az MLSZ még a
bilin is csak kapaszkodva ülhetett.
Szabály az szabály! A bürokrata meg bürokrata.
El tudod képzelni, hogy valaki titokban behoz mondjuk
Angliából egy méregdrága, már
bizonyított, de sütés helyett csippel
azonosított versenylovat, lódoktorral kiszedeti belőle a
csippet, majd értékét megtizedelve nullásra
sütteti, csak azért, hogy a Bácskai
Vágtát megnyerhesse véle? Ezt feltételezik
az okosok! Mert, a szabály az szabály! Igaz, a
szabály sem egyértelmű, valahogy úgy szól,
hogy azonosíthatatlan ló nem vehet rész a
versenyen. A nullás, szerintük azonosíthatatlan.
Mondták MLSZ-okosnak, hogy jelen van a Bácskai
Vágta eszmei megteremtője, a szabályok
kitalálója, kérdezzék meg őt!
Nem kell. Ez a rendezvény, már rég
túllépett a "Szilárdon". A francokat. Erre a
rendezvényre is rátelepedett a szövetség.
És! Ha már nemzeti! Tüntessük el belőle az
angol telivéreket. Tudjuk, hogy sok pénzért lehet
venni őket. Ezer-kétezer méteren a leggyorsabbak,
ötezernél kiesnek a szájukon, és
megdöglenek. Esélye csak annak van, aki
egy-két-három milláért vesz egy ilyen
lovat, és jól megfuttatja ezen a rövod távon.
Ezért asszociálok folyamatosan a
pézeszsákra!
Vannak
nekünk jó magyar fajta lovaink. Pl: úgy
hívják,
MAGYAR
SPORTLÓ! Gondolom igazán nemzeti lenne.
Kisbéri félvér. Gidrán. Bábolnai
/shagya/ arab,
Mezőhegyesi
félvér /Furioso-North
Star/, Gidrán, és még jó
néhány, inkább munkára való,
hidegvérű fajta. Ha mondjuk rönkhúzás
szám is lenne, akkor nem kérdéses, hogy ki a nyerő:
Vazze, mint egy traktor!
Esetleg legyen a táv 10-25-50 Km. A bábolnai lovak
jó eséllyel legyaláznának mindenkit. Vagy,
cipeljenek egész nap engem, és a napi
ellátmányom /6 pizza, egy rekesz soproni/,
kíváncsi vagyok, a kis huculokat legyőzné-e
bárki!
Lényeg! Ha nemzeti az a vágta, akkor miért olyan a
feladat, amire nekünk nincs "nemzeti" lovunk? Csak annak van lova
a feladathoz, akinek nem igazán nemzeti a "buxája"!
Hahóóóó
Bajaiak! Ez fontos lenne!!!
Már nem fontos.
A nemzeti buxáról eszembe
jutottak az orvostanoncok. Tudom, hogy kicsit elcsépelt a
téma, de nem Én kezdtem! Az egy dolog, hogy ha nemzeti
pénzből tanulta meg, akkor törllesszen itthon. Dolgozza le,
vagy fizesse vissza! DE! MI az, hogy neki megalázó ennyi
pénzért dolgozni? Mi ebben a megalázó? A
trabi? Vagy kertész helyett saját füvet
nyírni? Bundáskenyeret vacsorázni a
háromnaposból? Vagy mi?
Ketten
keresnek 150-150 ezret, és ebből nem lehet megélni! Ja.
Bocsi. Ezt Én nem tudtam.
Meghogy
neki pihenten, meg otthoni gondoktól mentesen kell
munkába menni. Erre két dolgot mondanék:
- Nem veszem észre a munkájukon, hogy olyan nagyon
rámennének a tökéletesre.
- Nekem sem ártana, pihenten, otthoni gondoktól
mentesen dolgozni menni.
Ja, ha Én nem húzok meg egy csavart, pikk-pakk
csinálok 40 halottat! Mint a huzat. /jó, majd buszon nem
húzom meg azt a csavart!/ Erre a sebész csak
géppisztollyal képes. Undorító, hogy
úgy áll a kamera elé, meg van róla
győződve, hogy felsőbbrendűbb, mint a nem orvos! Még takonnyal
eszi a zsíroskenyeret! Szart nem teljesített.
Csomagoljon, mehet!
Salus
aegroti, suprema lex esto!
/Hippokratész/
Jajajaj. Még egy gondolat a Bácskai
vágtáról. Sirkó paci jó
szokása, hogy utazáskor izgul. Izguláskor fosik.
Majd, a lefosott farkával csapkod. Nem csak úgy
ímmel-ámmal csóválgatja, hanem mint valami
harci szerszámmal, erőből. Nem is petrezselyemlevél
zöldelt a gyerek foga között. Én
röhögtem, Ő akkorát köpött, olimpiai
számot lehetne belőle csinálni!
TV. Pajor család. Nem tudom, kik, tv mondta. A saját,
egészséges gyerekük mellé örökbe
fogadtak egy down-szindrómás gyereket.
Huh........... le a kalappal.
Áprilisi időjárás, májusi
cserebogár, június 11. Én vagyok a hülye,
vagy az időjárás?
Pankráció. Ring.
Egyik sarokban a csíkosmezes, elpusztíthatatlan
túlélő. A másikban az álarcos versenyző.A
gyilkos gladiátor.
Eső ránézésre erősen kiegyenlítetlen
küzdelemnek nézhetünk elébe. A csíkos
bajnok mérlegeléskor alíg érte el a
két gramot, míg álarcosunknak csak egy
kiadós szarással sikerült belül maradni a
harminc kilón.
A bikinis lányokat, a nézősereget, és az orvosi
személyzetet mind-mind Én jómagam
képviseltem. Egyedül.
Gong.
Mikor álarcos versenyzőnk felfedezte a küzdőtér
sarkában megbúvó csíkos mezes
ellenfelét, szokásához híven,
félelem, és gondolkodás nélkül
rárontott. Olyan közel ment hozzá, hogy
érezni akarta a szagát. Meg is szagolta. Csíkos
bajnokunknak nem is kellett több, beleakaszkodott
álarcosunk orrába. Ez váratlanul érte
álarcosunkat, rögtön megpróbált
kihátrálni a fogásból. Nem sikerült
neki. Elemi erejű fejrázással próbált
szabadulni a szorításból. Sikertelenül,
csíkos bajnokunk marka erősebbnek bizonyult. Álarcosunk
már szinte érezte a halál leheletét, mikor
ősztönei felülkerekedtek a tanult harci praktikákon.
Óriásit tüsszentett. Az orkán erelyű fuvallat
megtette hatását, csíkos barátunk csak
úgy koppant a túlsó sarokban.
Ekkor álarcosunk újra támadott, szigorúan
betartva a biztonságos ütőtávot, vigyázva,
hogy az életveszélyes orrfogás mégegyszer
elő ne forduljon. Bevitt egy jobbegyenest. Ez sem sikerült jobbra.
A csíkos harcos ugyan azt a technikát alkalmazta, mint az
előbb. Megragadta az álarcos jobbosát, és ha
lehet, még kitartóbban kapaszkodott belé. Horgas
végtagja szinet egybe forrt elenfelével. Nem eresztette.
Álarcosunk felágaskodott, és jobbosát
eszeveszetten rázva próbált szabadulni.
Eközben elvesztette egyensúját, és az
ellenfeléhez képest óriási harcos
úgy esett hanyatt, hogy bele remegett a küzdőtér.
Eluralkodott rajta a pánik. Szinte már hallottam
torkából a halálsikolyt.
Mivel, nem szerettem volna, hogy a vér follyon, így
közbeléptem. Levettem a cserebogarat a bullterrier
mancsáról, majd lesöpörtem a teraszról.
Ezután egy fültő vakarással megnyugtattam a
kutyát, és hirdettem egy döntetlent.
/Végül is, kicsit lehetek részrehajló! Nem?/
Az bullal kapcsolatban újabb írnivalóm akadt.
Kezdem az elején. Mióta itten lakik, /a bull/
aszomszédasszony erősen vonakodik meglátogatni
bennünket. Fél tőle. Nagyfiát egyszer már
lebirkózta, szottyosra nyálazta, és kissé
összekarmolta, de ezt már korábban leírtam.
Ez, csak még jobban megerősítette benne azt a
téves nézetet, hogy Sam egy fenevad.
Azért, telt-múlt az idő, és néha,
kísérettel csak-csak bátorkodott
átsétálni. Mikor meglátt a a kutyát,
álltalában megállt, és és
közölte, hogy, jaj, most fog megenni, megölni,
megharapni. Persze, soha nem lett semmi baja. A mult héten
összszedte minden bátorságát. Mivel kapunk
zárva van, csöngőnk nincs, így
körülnézett, átmászott a
kerítésen, és macskaléptekkel beosont.
Bejött a konyhába, beköszönt a nappaliba,
és megállapította, hogy senki nincs
itthon. Én hátul voltam a garázsban,
hallottam is, hogy valaki motoszkál. Befejeztem az épp
aktuális mozdulatomat, majd gondoltam, megnézem ki az.
Mindeközben ő indult kifelé. Itt lett a baj. Ő bent, bull
az ajtó előtt kint. Felrémlett neki, hogy telefon nincs
nála, senkinek nem mondta, hova készül. Ülhet
nálunk egyedül, akár késő estig. Elmormolt
két miatyánkot, három üdözlégy
Máriát, lelkét az úrnak ajánlotta,
majd kinyitotta az ajtót. A fenevad meg is
kísérelte megölni. Úgy kezdte, hogy gyilkos
farkcsóválással megpróbálta
ledönteni a lábáról. Mivel ez nem
sikerült, halálos szaglászásba kezdett. Mivel
ez sem vezetett vérfürdőhöz, ám, a kiszemelt
áldozat elkezdett hozzá beszélni, így
utolsó lehetőségként szívszaggató
simikönyörgős nézéssel
kísérletezett. Ez sem jött be.
Ezalatt aszomszédasszony kiért a teraszra. Azt nem
mondom, hogy győztesként viselkedett, de egy karcolás sem
volt rajta.
Én természetesen nagyon jól szórakoztam.
Aszomszédasszonyról pedíg újabb
írnivalóm lenne, de még gondolkodom rajta. Vele
kicsit vigyázni kell. Volt egyszer, hogy azt vette komolyan,
amit nagyon nem kellett volna!
Most vacsoráztam. Pecával fogott halból
sülthalat, kézzel szedett szegfügombából
gombalevest. Simán veri a füstölt lazacot,
homárt, kaviárt, basmati rizst, és gyakorlatilag
ingyér van!
Vikikirálynak üzenem:
Én túl
fogom élni "viktor királyságát! ő nem!
Most megint hallottam tőle minde féléket. Hiába,
megy a rádió a műhelyben, azt nem mindíg van időm
kiszaladni hírek előtt, pedíg hidd el, kerülöm,
mint a leprást. Valami egetverő marhaságot
ígért, tervezgetett nekünk. Beszél
össze-vissza!
Iden! Én is beszélek össze-vissza. Mindenféle
hülyeséget. /néha le is írom/ Csak, Én
nem vagyok miniszterelnök. Még! De még lehetek!
Hehe, A palit megtartanám. Meg Én! Egy: jól
áll neki a sapka. Kettő: nincs vele gond! Úgy kell vele
bánni, mint a hülyegyerekkel:
-Űjé le, azt rajzójá! Addíg sem
beszész!-
És, ez ugye megy is neki! Igaz, rajzolás helyett
megtanult írni! Aláírni! Lehet, még jobb,
mint mikor beszél!
Hehe. Vicc:
Rozi néni takarít a
parlamentben. Jön-megy, söpröget, felmosogat. Az egyik
budiban felkap valami szaros papírt a huzat, azt visz
végig a folyosón. Egyenesen a pali
irodájába. Szalad szegény Rozinéni, nehogy
a "nagy ember" kezébe jusson. Mikor odaér, bekopog.
Kérdi a titkérnő:
-Mondja Rozikám, mit tehetek
magáért?-
-Hát, tudja aranyoskám,
a huzat felkapott egy papírdarabot a WC-ben, azt pont
befútta az előbb az ajtó résin ide!-
-Várjon csak, majd
mindjárt utánna nézek!- Mondja Gizike
készségesen, bemegy az irodába, majd egy perc
mulva megjelenik:
-Késő, aláírta!
Ja, majd el feledtem! A napokban hallottam, valaki mondta, hogy
Oláh Ibolya egyetlen dalával
többet tett az országért, az
összetarttásért, mint vikikirály teljes
"munkássága" alatt! Ez akkor is nagyon jó, ha nem
Én fogalmaztam!
Ide illik: Médialejátszónak használj VLC
playert! Hidd el, legjobb. De, ha csak némi MP3-at
halgatnál, használd ezt:
Winplay3
Kicsomagolod, figyelmesen elolvasod a benne lévő
szövegfájlt, azt már működik is. Nincs benne
semmi csiribiri, kifejezetten puritán, de működik,
és annyi processzort használ, hogy a feladatkezelőben meg
sem látszik!
Valamikor réges-régen: intel 486DX 100Mh. Igaz, akkor ez
mellett semmi más nem ment, de akadás nélkül
tömörítette ki az MP3-at! Sőtt, ismerek olyan
csávót, aki 386-os gépen DOS alatt is megtette
ugyan ezt.Ezzel:
Igen! MP3! 66Mh-en! Többször
belefutok mindenféle
alsó-középkategóriás gépen
/1000-2000Mhz/ winampszarba! Megeszi a gépet. Ha
lejátszik, minden más akad! Mire jó ez?
Másik kedvencem: néró cd-dvd író
fos. Valamikor jó néhány évvel ez előtt,
tök jó volt. A fent emlegetett intel 486DX 100Mh
masinán úgy írta a cd-t, hogy füstölt.
Most, ha felteszel egy néró-t, gyakorlatilag azt is
megmondja, mikor mehetsz szarni. Könyvtárakat
csinál, munkafolyamatot tervez, beleül a
memóriába, ha akarod, ha nem, biztonságiment, ha
kell, ha nem. Ma, minden jobb, mint a néró! Én, az
ashampoo burning studio-ra szavazok. Van neki free verziója.
Csak azt csinálja, amit kell, de azt tökéletesen!
Köszönjük a segítséget. Kutya
ügyben. Sok-sok ember állt hozzá úgy, ahogy
csak egy kutya szokott hozzáállni a dolgokhoz.
Feltételek nélkül. Önzetlenül. /ez sem
igaz, de azt majd később/ Helyi rádió, azonnal,
naponta többször. Hirdetőújságok. Sok ember
látogatta nyilvános helyek. Mindenki segített.
Falragasz, hirdetés, telefon, stb. Napi négy hat telefont
kaptunk, itt láttak, ott láttak a leírásnak
megfelelő, vagy a képre hasonlító kutyát.
Autóztunk, motoroztunk, gyalogoltunk kutyákat
kergettünk két hétig. Aki kutyát szeretne, ne
vegyen. Keressen. Van a városban annyi gazdátlan eb, hogy
jut mindenkinek. Ő is befogadott kutya volt. Nem ázik, nem
fázik, nem éhes. Nincsenek agyi érgörcsei.
/és az égdörgéstől sem fél már/
Nem keressük tovább. Nem, meglett, de tudjuk hogy mi
történt.
Némi vígasz, ha ez vigasz, legalább gyors volt. /A
kiskunhalasi/ Még pénteken, az elcsavargás
napján. A szemtanú egyértelműen felismerte a
fényképről.
És, most néhány sor, az
önzetlenségről. A lányom végigjárta az
össze állatorvost, állatpatikát. Mindenhol
azonnal kitették a képet, telefonszámot.
Kivéve, simon doktort. Azt mondta, oda csak akkor, ha szoktunk
nála vásárolni! Ja, ezek után biztos
szokunk!
Még annyit, hogy rengeteg kutyaszerető ember van kis
városunkban. Hozzáértő sokkal kevesebb. Nem
bántás, mégegyszer köszönjük a
segítséget, de: odaírtam a
szórólapra, hírdetésre, hogy 25-28Kg-os, 11
éves ivartalanított szuka.
Hívtak bennünket ötkilós tacskó, meg
szeleburdi kölyök, meg szopatós anyakutyához
is! Érdekes.......
Kurva meleg van. Meg kurva sok. Meleg.
Valahol korábban már véleményeztem a
dolgot, de mivel ismét verik a /hihi/ mellüket,
ismét van véleményem. Leírom. Most
sem jobb, mint volt. Szerintem, ezek nem csak buzik, mazoisták
is. Egy jó verésért tüntetni is
képesek. Csak ez így nekünk szedett-vedett, maradi
heteróknak sokba kerül, és az élvezet is
elmarad. A tüntető mégsem kap verést, a
tüntetőverő sem élvezi hogy lekeverhet egy-két
pofont, a rendőr meg jó sok pénzbe kerül.
Miért kell azt fennhangon hirdetni, hogy az ő segglyuka
tágabb, mint az átlag. Miért kell cirkuszt
csinálni. A fene sem törődne velük, ha szép
csendben ......... De ők kikiabálják a
nagyvilágnak. Nem kell csodálkozni, ha tojással,
meg téglával dobálják őket.
Van nekem táltos paripám. Nem ló! Az a
gyereké! Nekem babettám van! Napról napra
nehezebben cipelt. Néhány napja, reggeli munkába
menet alkalmával, nekiláttam megelőzni egy elektronyos
robogót. Tudod: villanybiciklit. Sikerült is. Bajaiaknak
mondom a helyszínt: Elkerülő út, a Nemzeti
Közlekedési hatóság /volt KPM/
épületétől, a vasútig sikerült is. Ez
úgy 400-600 méter. Aztán, a vasúttól
a kenyérgyárig /kb ugyan ez a távolság/
visszaelőzött. Ott egy kicsit emelkedik az út. Na, ez
így nem mehet tovább. Hónapok óta
őrizgetem az új hengert, dugattyút, csapszeget,
gyűrűket a cégnél egy fiók mélyén,
mondván, előbb-utóbb sorra kerül. Gondoltam, itt az
idő. Azért egy kósza gondolattól vezérelve,
hat előtt kettő percel a munkahelyen vetettem egy kósza
pillantást a kipufogóra. Rögtön fel is
álítottam a diagnózist. Babinak
székrekedése van! Bedugult a kipufogója.
Gondoltam, meló után maradok kicsit a munkahelyen, ott
mindenféle műszaki tevékenységhez megvannak a
körülmények, és megcsimálom.
Ja. Csak hirtelen megváltoztak a körülmények.
Elkezdtek tódulni a "melók" befelé a kapun. Mikor
jönnek? Kettő előtt öt percel. Normál esetben, kettőig
szól a munkanap. Nem kel irigykedni, hatkor kezdünk,
és aki ez idő alatt nem fárad el, az nem is csinál
semmit. Azt meg tudtam, ha ott maradok babettát javítani,
ott leszek még ötkor is, és a motorom nem lesz
kész. /tapasztalat, így szkott lenni/. Inkább
hazaküzdöttem magam csigatmpóban, és
megcsináltam itthon.
Most úgy megy, hogy az csoda. Az ötven Km/h-tól
kalimpál a sebességmérő mutatója a hatvan
felé! Úgy megy, hogy.......
TV. Valami sznob picsa beszél valami fesményről. Hogy
miért használom ezt a megtisztelő jelzőt? Idézem:
-A művész valósághű kolorit használattal
alkotta ..... stb. stb.
Értelmezd mondatát. Én értelmeztem! Sznob
picsa!
Nincs ám egyedül! Á, dehogy. Itt a másik
gyöngyszem. Valami egészség megőrző,
javító, kuruzsló, mittudom Én miféle
készülékről nyomták a dumát.
Ismét idézem:
-A gép a vér oxigéntranszport
képességét javítja.-
Nyald ki! Oxigénszállítót nem lehet
mondani?