Ella Lakodalomban voltunk. /kb 20 éve/ Borjúpörkölt. Isteni volt. Másnap kezdtem furcsán érezni magam. Bármit ettem, néhány percen belül kikívánkozott belőlem valamilyen irányba. Időnként oly mértékig belázasodtam, hogy ha zsebre tettem volna egy marék kukoricát kipattogott volna. Amikor szomjas voltam, fogtam egy bögre teát, ráültem a budira, és magamba döntöttem. Mintha egy 120-as csőbe öntöttem volna. Egy hét alatt 8 kilót fogytam. Ekkot űnt föl jóanyámnak, hogy valami nincs rendben nálam. Bekísért a belgyógyászatra, /ott dolgozott/ kaptam néhány liter infúziót, és ettől átmenetileg jobban lettem. Megnézett egy orvos, és azt javasolta, küldjünk székletmintát Kecsóra a KÖJÁL-nak. Meg is jött az eredmény: szalmonella, és azonnal keressem föl a bajai intézményüket. Azt meg rögtön tudtuk, hogy a belgyógyászati délutánomat el kell halgatni. Anyám, hivatalosan ki lett tiltva a munkahelyéről /karantén/, de ettől függetlenül minden nap bent volt dolgozni. Mikor a főnöke összetalálkozott vele a folyosón, mindíg becsukta a szemét. Aztán a hatóság irodájában az volt az első kérdésük: voltam-e mostanában Szeremlén lakodalomban. Hát, ja. Mer? Itt a fél falu! Az történt, hogy a vacsora végére tönkrement a hűtőkocsi. A borjúpörit meg otthagyták a nagy kondérban melegen. Hajnalban pedíg újra felszolgálták. Aki akkor evett belőle, azóta nem nagyon eszik semmit. Le kellett diktálnom, kikkel szívtam egy levegőt az elmúl 10 napban. Felsoroltam, meg még azokat is akikre fújtam a cégnél. /ganz/ Küldött a KÖJÁL közel húsz "székletmintaszállítódoboz"-t. Ezeket én szétosztottam a Ganz-ban. Volt meglepi, néhányan elküldtek rendesen a picsába, de a hatóság nagy úr, nem volt mit tenni, szartak parancsra! Ide kivánkozik belőlem a fent emlegetett "cég" jogutódja, már nem is hatóság, hanem maga a jóisten. Legalább is úgy viselkedik. Na vissza szarhoz. A kiosztást követő napon mentem a trágyáért, azt ugyan is vállalták a kollégák, hogy belecsinálnak a dobozba, de a fuvar rám maradt. Volt is röhögés, mikor mentem a szállítmányért. Csináltak abba a bazi nagy csarnokba a brigád fölé egy táblát, ráírták hogy: Vigyázat, fertőzött terület, belépni szigorúan tilos, és fosásveszélyes! Ezalá odarajzolták a feltételezett kórokozót /20 év távlatából így emlékszem/:
majd aláírták a nevét is:
SZALMON ELLA BELLA
Egyik kolléga közölte velem, Én nem vagyok beteg! Én olyan keményet kakáltam, allíg bírtam lefaragni belőle egy kis darabot. Mire a másik: egy darabot? Az enyémet jól meg tudják majd vizsgálni! besimítottam a dobozt a kiskanállal. Mire a harmadik: -Milyen kiskanállal?- -Hát ami a dugóra van szerelve!- -Ja, én azt hittem az a dugónak a nyele!
Mikor kellőképpen kiröhögtük magunkat, szatyorba raktam az árut, és kisétáltam a portára. Itt el kellet döntenem, balra fordulok a posta felé, vagy haza a budi irányába. Kétséges volt ugyanis hogy eljutok-e a postáig befosás nélkül. Ekkor jött a megmentőm, csak Ő még nem tudta. Ismerős csávó gyalogolt a posta felé, hát rásóztam a csomagot. Anélkül, hogy belenézett volna a szatyorba, amiben a székletminták voltak, megígérte leadja a postán. Másnap elmesélte, odalépett az első ablakhoz, és gyanútlanul kipakolta a dobozokat a pultra. Úgy néztek rá, mintha direktben az asztalra szart volna.