Három, talán négy éves lehetett a gyerek, mikor előjött nálunk a farkas. Külömböző farkasos gyerekmesék kapcsán /piroska és a farkas, a kismalac és a farkas, stb/, egyre többször merült fel a kérdés:
-Apa, anya, milyen a farkas?- -Mint egy kutya- -De milyen?-
Folyamatosan ez volt a téma. Hiába mondtuk, hogy olyan mint egy kutya, csak kicsit nagyobb, kicsit szürkébb, kicsit haragosabb, kicsit...... a tököm tudja már mi mindent mondtunk szegény állatra. Elmentünk "farkaskutyát" nézni, huskyt látogatni, Tv, újságok, mesekönyvek. Milliószor elmondtuk, hogy olyan mint egy kutya. Nem számított. Internet még nem lévén /és a TV-nek sem hitte/, elhatároztuk, elmegyünk, nézünk egy igazit. Egyik vasárnap reggel beleültünk a családi limóba, és elindultunk Pécsre. Mikor átértünk a hídon, elkezdett szállingózni a hó. Pörbölyön már egész lavinák esetek az égből. Nem baj, azért mi csak repesztettünk a cél felé. Pécsett megmásztuk a havas szerpentint, megvettük a jegyet, erőltetett menetben trappoltunk a farkasketrec felé. Megálltunk, mondtuk a gyereknek, hogy látod, ez egy igazi farkas. Mire Ő unottan:
-Olyan mint egy kutya.-
.......és indulhattunk haza, nem érdekelte tovább.