Úgy történt, hogy a zasszony egyszer csak állapotos lett. /jééééé/ Nemsokára meg is jelent egy védőnő. Valami...... Virágné /bizonytalan/. Össze vissza beszélt mindenféle marhaságot. Egyetlen dolgot erőltetett folyamatosan: Bizony a kutyának mennie kell a háztól. Akkor nekünk egy, Szeremlén a szalmából kihúzott, foxi-tacskó-megajóistensetudja fajta, kb 10Kg-os, tiszta, jólnevelt, oltott, vakcinázott, féregtelenített, fotelban alvós kutyánk volt. Esze egészen biztosan több volt mint a védőnőnek!
/lesz kép, de mivel a scannerem bedögölt, holnap fogom a cégnél összefusizni/
Lényeg, a kutya maradt. Védőnő tiltakozott. Kutya már eleve csúnyán nézett rá, de mivel Ő kultúr jószág volt, egy szóval nem említette, hogy a védőnőnek mennie kell. Történt, hogy a két-három hetes gyereket belefektettük a babakocsoba, kitoltuk az előkertbe, és visszaléptünk a lakásba. A kutya befeküdt a babakocsi alá, és várta a sétát. Ekkor hallottuk, hogy megáll egy kispolák a ház előtt. Ja, megjött a védőnő. Kiszált, odalépett a gyerekhez. Na, ezt nem kellett volna. A kutya úgy érezte, itt az Ő pillanata. Kiugrott, megragadta a szoknyát, és elkezdte morogva húzni. A védőnő bugyiban ült vissz az autójába, és többet nem láttuk! Okos kutya! Ügyes kutya! Végszónak csak annyit, hogy a gyerek a kutya szőrébe kapaszkodva közlekedett a lakásban, így tanult meg járni. A kutya minden lépését a gyerek botladozásához igazította. Soha egyetlen meggondolatlan mozdulata nem volt.