Svédia - Lámanet

Lámanet

Lap ajánló:

Svédia

Bővebben...

Az első soraim.

Bővebben...

Jimmi igaz története.

Bővebben...

Palacsinta recept! /is/

fideszkampány

"Ződlámpa"

Doki?

Ember az ilyen állat?

Bővebben...

Láma tizenegyedik oldala.

Pöcegödör

A jóslat

Sitten voltam

Üdvözlet

Svédia

lama, 2015.02.09 15:56

Jajaj. Utazok. Svédiába! Okosodni. Meg fázni. Bár, a fázás nem fog ártani. Az idei nyár olyan meleg volt /most, szeptember közepén is ragya meleg van/, hogy égési sérüléseim lettek. Svédiában meg jóóóó hideg van. Ott legalább kihülök. Úgy tele szedtem magam meleggel, hogy kell két hónap tél, hogy kimenjen belőlem.
Szóval, az jó hogy ottan télebb van, mint itt. Az is, hogy okosabb leszek /hihi/. Az is, hogy teljes /vagy majdnem teljes/ ellátást kapok. De az, hogy nem a földön megyünk, az aggaszt. Beleülni egy autóba, kicsit megtolni neki a gázt, azt már ott is vagyunk. A hajó is jó lenne, csak az meg állítólag kerülő. Mondjuk nem lenne baj, ha közben lehet pecálni. Meg ugye, úszni tudok. Nade, repülni, azt nem! Így nagyon nem kéne ráülni egy repülőre. Nem Én csináltam, nem Én vezetem, bizonytalan a dolog. Fosok tőle!

Még egy gondolat külföldiáról. Mondja a főnököm, hogy lesz 18-20-22 óránk Stockholmban, találjak ki valami programot erre az időre. Amsterdam jobban tetszene. Igaz, kicsit arrébb van. 1436Km autóval kb 15 óra. Annyit simán megérne.

Juj. Mindjárt indulunk. És, nem a földön. Pontosabban Ferihegyig még igen, de utánna levegőben. Üzenem is a lézeres mutatópálcával szórakozó hülyegyereknek, hogy fejezze be, mert ráverek a kezére. Az meg szokott fájni.
Ha már Svédiába megyünk, stílusos lenne libaháton. Szét röhögtem magam a 20 koronáson. Persze, náluk Nils Holgerson más jelentéssel bír mint nálunk.

Nekik ez valami mélyenszántó, a barátság fontosságáról szóló, talán........... népmese. Nekem /nekünk/ egy kicsit infantilis butaság. Persze, könnyen lehet, hogy ők meg a kőlevesen mosolyognának elnézően. /szegény hülyék, minek ide az a kő?/

Nemtudom, januártól lesz-e kövünk hozzá? A többi már most sem nagyon van.

Kicsit vissza. Svédiához. Mostan hogyan legyen? Itthon 21 celziusz. Mire Ferihegyre érünk, saccolom a 27 celziuszt. A gépen lesz mondjuk 21-22. Stocholmban meg 0, -4. Itthon beleülök autóba, szandál, rövidgatya, póló. A reptéren, ez kicsit sok, de ebből levetni idegen helyen illetlenség. Kibírom. Repülőn ideális. Meg ott úgy is kiver a víz...... /hihi/. Azt mikor leszálok, fél skandinávia rajtam fog röhögni, hogy meg akarok fagyni. Átrendeztem a csomagomat. Egy réteg vastagabb öltözettet átraktam a kézipoggyászba.
Nem kellett volna. Most nézem:

Aztaaaaa. A világ legjobb időjárása. Marad a rövidnadrág, póló, szandál. Aszondja főnököm:
-Vastagcipő, vastagnadrág, télikabát- Meg is kérdeztem, hogy:
-Hajléktalannak megyünk?- Vagy szerzett valami szállást .
Mert ha a híd alá megyünk, akkor hálózsákot, meg pálinkát csomagolok, ha meg lesz szállásunk, akkor épülettől autóig, meg autótól épületig csak nem fagyok meg!
Itthon a lakás egyébként is úgy néz ki, mint egy menekült szálló. Én elfelé készülök, a gyerek meg most jött a koleszból. Én szekrényből táskába, Ő táskából mosógépbe pakol. Egy hét mulva ugyan ez lesz fordítva. Jó lesz ha oda figyelek, mert a jövő héten Én legalább annyira fogom kényelmetlennek érezni az XS-es tangát, mint Ő az XL-es férfi alsót. A röhögésről nem is beszélve.
Röhögés van itthon is. Azt mondja a gyerek, legalább köszönni tanuljak meg. Gugli, svéd köszönés, nappaliban fekve röhögés.

Itt röhögj!

A keresőbe írd be, hogy köszönés. Halgass bele! Egy biztos, ezt a svédek sem tudják megtanulni! Oké, társalogni nem fogunk. Inni? Azt lehet. Náluk az elbeszélések szerint ennek nagy hagyományai vannak. És a zasszony szerint bizonyos mennyiség felett Én szoktam svédül beszélni. Akkor a tolmács helyett páleszt kéne vinni. Viszek.
Nem kell! Van nekik. Sőtt van nekik olyan, mint nálunk /itthon az utcában/ az ujoki /ujabb ok az ivásra/ Úgy hívják, hogy: snapsvisor. Hát, olvasgattam kicsit. Ezek az igazi rokonok, nem a finnek! /svédugor nemzetség hihi/ Ezek kiiszák a magyar kömüvest is! Bekaptam két felest, majd megnéztem ezt:

Snapsvisor

Szinte már értem is! A sörük állítólag csak vesemosó, de nem baj, Én is kizárólag csak egészségügyi okokból fogyasztom. Heinekken pedíg ott is van.
Állítólag saját konyhát....

Itt a kocsi, indulok.

-----------------------

Itthon vagyok.

Ott fejeztem be, hogy saját, nemzeti svéd konyhát kár is keresni. Meki, hambi, pizza, spagetti, kebab, mó-csing /kínai/,. Van ott minden, csak sajátjuk nincs.

Ahogy már mondtam /írtam/ nem a földön mentünk. Repülővel. Azt nem értem, miért nem megyünk mindenhova így. Gyors, praktikus. Se biciklis, se rendőr, se szar aszfalt. Tök jó!
Délután feltrappoltunk a fővárosba. Megbeszéltük, hogy eszünk, aztán irány a nagyvilág. Evés Pesten. Pizza Hut. Kértem egy lasagne-t, és egy korsó sopronit. Ezerötért a lasagne akkora mint egy mignon. Komolyan. Beteg gyereknek nem elég. A sör, alig bubis. Beleiszok, savanyú. Naná hogy szóvá is tettem. Mondom a pincérnek, hogy ez biztosan nem soproni, de lehet hogy nem is sör. Aszondja:
-Mer?-
-Mer szar!- Hitetlenkedő arcot vágott, és épp a szakértelmemet akarta megkérdőjelezni, de megelőztem.
-Hidd el kispajtás, nekem ebben komoly tapasztalatom van. Ez nem az, aminek lenni kéne!-
-Elmegyek, utánna nézek.-
Elment, majd kis idő mulva visszajött, és azt mondta, hogy ez azért ilyen ízű, mert az alja a hordónak. Itt kezdtem kiborulni. Hülye! A hordó alja, pont olyan, mint a teteje. A baj akkor van, ha több mint 4-5 napos az alja. Mondtam is, hogy ne hülyítsen, Én már ittam végig hordót. Eleje, közepe, vége egyforma. Ha savanyú akkó meg régi már, és nem mérjük ki!
Végül is, hordót cserélt, hozott másikat. Az meg már jó volt. ferihegy. Az iható sör után átautóztunk a reptérre. Itt főnököm közölte, hogy bent nagyon drága, ha megszomjazom, így még az ócsóbbik oldalon vett nekem heinekent. Csak a várakozás miatt. /megugye vizet az állatok isznak/ Átküzdöttük magunkat a biztonságon. Szabadon választható módon két irányba lehetett meni a röntgengépekhez. Én azt a folyosót választottam, ahol egy fiatal, kifejezetten csinos, hölgy volt a személyzet. Gondoltam, csak jobb, ha ő motoz, mint a másik folyosón a nagydarab szakállas pacák. Nem lett motozás. Beszálltunk egy buszba, és mentünk vele kb negyven métert. Okos. Pontosabban hülye! Gyalog gyorsabb, és jóval olcsóbb is.
Felmásztunk a lépcsőn, kioktattak, hogy mit kell tenni, ha baj van. Haha, elmormolni egy üdvözlégy máriát. Aztán indultunk. Na, ezt irigylem. Gyorsuláskor érezni a lovakat, ez kéne egy jó autóba. Bírnám. Tankolni meg nem annyira. Egy óra ötven perc mulva leszálltunk. Itt kezdődnek a jó dolgok.
Először is, leszállóhely: Stockholm Skavsta Airport. Hehe. Hülye magyar gondolná, hogy ez valami Stocholm külső reptér. Aha, kilencven kilóméterre van Stocholmtól. Később azért rájöttem, hogy nekik a kilencven kilóméter nem távolság, olyan mint nekünk mondjuk Vácról Ferihegy.
A másik, Én felszálltam Pesten, 24 fokban. Póló, szandál, rövidnadrág. A gépen 20-22 fok, tökéletes. Ott meg lecsattogtam a lépcsőn, és átsétáltam a betonon /mert ezek nem olyan hülyék, hogy negyven lépéshez buszt használjanak/ rövidnadrágban, szandálban, és pólóban. Kilenc fok volt. Félre értés ne essék, harminc métert gyalogolni géptől a váróig az nem egy akkora túra, hogy fázzak a kilenc fokban. Én azon röhögtem, hogy a főnököm a sapkát keresi, Ábel /a tolmács/ pedíg szorosabbra tekeri a nyakán a sálat. Mellettünk vacogó, jól láthatóan "minimum nigériai" csávó pedíg úgy remeg, hogy nem tudja a kezét a zsebébe dugni.
Pudingok! Ezekben biztosan nem vér folyik. A víz meg ugye nem fagyálló! Mondtam Én nekik, hogy ne vizet igyanak........
Beléptünk a ..... mittudom Én hova, ahol a váró, meg a csomag, meg a hatóság van. Ja, hatóság. Ott állt a váróban G.I.Jane. Na, nem ő /ők/:

G.I.Jane. Megpróbálom leírni. 195cm magas. Rövid, szőke hajú, kékszemű. Fekete zubbony, fekete nadrág, bakancs. Derékszíj, rajta fegyvertok, benne gondolom pisztoly, gumibot, rádió. Haja hátul, oldalt felnyírva, fejtetőn két centi szögegyenesre zselézve. Egyébként, zubbony tele, ahogy egy nőnél kell, dereka vékony, feneke, már amennyire meg mertem nézni, arányos, formás. Kis terpeszben állt, keze a háta mögött. Mint egy kőszobor. Arca, mit egy viaszbaba, teljesen rezzenéstelen. Volt, míg meg nem látott. Szeme kikerekedett, álla leesett, és végig követett a tekintetével. Hihi, ritkán lát rövidgatyás embert.
A reptérről átsétáltunk első szállásunkra. Ott a tolmács háromszorra tudta elmondani a recepciós kislánynak, hogy kik vagyunk. Nem a nyelvi akadályok miatt, hanem mert Én sokkal érdekesebbnek bizonyultam mint a szobafoglalásunk.
Szállás kielégítő. Kaja nuku. Tulajdon képp úgy beszéltük meg, hogy késői ebéd után, másnap lesz korai reggeli. Hát, a fentebb leírt mignon méretű lasagne, vagy nem volt elég késői, vagynem volt elég méretes, reggelre gyakorlatilag bárkit, vagy mármit megettem volna.
Reggel közel voltam hozzá, hogy odahúzom a székem a svédasztalhoz. Svédasztal svédiában. Legalább igazi. Jól be is termeltem, biztos mondták hogy bunkó magyar négyszer áll sorba, de hát olyan pici tányér volt.....................
Bérautó, azt usgyí 900Km. Elmebaj. Autó: toyota, 1800ccm, 140Le, svédiai utak közelítik a tökéletest, és cammogunk kilencven, száztíz között. Ez a szabály. Meg az elmebaj. Szép lassan azért rájöttünk, miért nem lehet itt száguldozni:

Állítólag a jávorszarvasok a leg váratlanabb pillanatban tévednek fel az útra. Namost, ez nem játék. A helyiek állítják, megnő egy tonnára. Képeket találtam, látni egyet sem láttam.

No, ezt nem kéne elütni. A képen, az egy normál méretű tábla, a szarvas viszont "csak" egy tehén. Az ország gyönyörű. Nagyon. A házak, mind úgy néznek ki, mintha fából lennének. Később tudtam meg, ők is téglából építenek, csak mindent becsomagolnak fával. Vakolat helyett. Mert fa az van bőségesen. Még a villany távvezetékek is faoszlopokon vannak.
Uticélunk: Vindeln.

Vindeln egy 2000 fős település. Ebből nagyvonalakban 500-700 dolgozik az egyik, helyi nagy, jólmenő gyárban. Ahhoz, hogy a városka egyéb, karbantartási, kommunális, kereskedelmi stb munkái el legyenek végezve, bejáró melósokat alkalmaznak. Szerinted, milyen a hangulat? Két nap mulva mindenki tudta, hogy kik vagyunk, és minek jöttünk. Itt mindenki ismer mindenkit. Úgy élnek, hogy ........ nem is találok rá jelzőt.
Megkerestük a szállásunkat. Mindössze két hely van, ahol szoba van kiadó. A drágább, és az olcsóbb. Az egyik 500 svéd korona/éjj, a másik 1000. Számold 33Huf-al koronánként. Naná, hogy az olcsóbbat választottuk. Beléptem az előcsarnokba. Megcsapott, valamu furcsa, ismerős /de nem jöttem rá, hogy miféle/ szag.
A következő, hogy megesküdtem volna, a folyosó is ismerős. Fémkeretes, vas ajtók. Bennük drótüveg. Minden ajtó számkóddal nyílik. A menyezetben mozgásérzékelős lámpák. Az ajtókat ha teljesen kinyitod, egy elektromágnes megtartja. Amikor azomban valahol megnyomják a piros /gondolom/ gombot, a mágnesek elengednek, és az ajtók bezáródnak. Onnét csak az közlekedik, aki tudja a kódot.
A tulaj, egy magas, őszes hajú szemüveges, érdekesen mosolygó öregúr. Kérdeztük tőle, hogy hol lehetne vacsorázni. Egy helyet mondott, az közel volt. Juszuf, aki pizzát süt. Fasza. Mindegy, ettünk. A pizzák, más-más néven voltak tökegyformák. Én kértem egy bolognai spagettit. Gondoltam, azt nem lehet elrontani. Azt nem. De lehet hozni csigatésztát, kurvára csilis sült darálthússal, paradicsom nélkül. Tulajdonképp jó volt, csak semmi köze nem volt sem a bolognaihoz, sem a spaggettihez. Rendeltem egy sört. Na, ezt nem kellett volna. Már az is nyanús, hogy a szesztartalma 2,1. Ez még sörnek is gyatra. Hát még az íze. Elsőre szinte sörszerű. Mikor lenyeltem, megjelent az a furcsa, ismerős, de nem azonosított aroma, ami a szálló előterében is fogadott. Fúj....
Gondolhatod, ha nem kértem mégegyet!
Vacsi után elvonultunk szobáinkba. Hosszú volt a nap, másnap pedíg ki tudja ...................
Fűtés nincs. Bekapcsolva. Mi hárman voltunk öszesen, gondolom, erre a létszámra nem fűtenek. Kaptam a szobába, egy ilyen.... nemtudom, tesco-gazdaságos, műanyag, meleg levegőt lehelő, fűtő alkalmatosságot. Kint kilenc fok, bent egy kicsit több.
Nem baj, nem vagyok fázós, egy forró zuhany után nekem jöhet a jégkorszak. Aha. Megjött. A jégkorszak. A forró zuhanyhoz kilenc fokos vízet használtam. Ennél melegebb nem jött a csapból. Kemény volt.

Fogmosáshoz melegítettem egy bögre vizet. Kicsit gyatra a kép, de kivehető:

Meg nem égette a nyelvem, de ami eredetileg folyik a csapból, az sörben is elmenne. Már hőmérséklet szempontjából. Ezzel a fűtő lófasszal egyébként is meggyűlt a bajom. Zúg. Ha ... Ja, le kell írnom a lakosztályt, hogy érthető legyen.
Folyosóról belépve, egy előszobában találtam magam. Falon fogas. Menyezeten mozgás érzékelős lámpa. Innét nyílik a fürdő, és a háló. Ha a hálóba teszem a "kályhát", hangos és nem lehet tőle aludni. Ha kiteszem az előtérbe, a hálóban hideg marad. Ha nyitva hagyom az ajtót, nem alszik el a lámpa, mert a mozgásérzékelő azt is érzékeli, ha lélegzem.
Egy megoldás maradt. Átváltoztam McGyver-é! Összes ajtó nyitva, fűtés a fürdőbe, a mozgásérzékelőt pedíg szétszereltem, és kikötöttem a "szemét". Mostmár nem zavar a szemét!
Fürdő: király. Egy mosdókagyló, egy tükör, és egy zuhany, függönnyel. Tálca nincs, lefolyólik a padlóban. Víz csak az folyik le, ami beleesik a likba. Ami mellé megy kifolyik az ajtón, ugyan is a padló kifelé lejt. Gondolom, ez nem csak nekem tűnt fel, ugyan is a fürdőbe be volt készítve egy hosszú nyelű vízterelgető gumilap. Azzal kellett visszaterelgetni a vizet a lefolyóhoz. Egyébként sem sokat pacsáltam. Féltem, ráfagy a zuhanyfüggönyre.
Szunya, mert reggel jönnek értünk vendéglátóink, és kezdődik az okosítás.
Álmomban újra láttam a szállónk folyosóját. Pokoli ismerős volt. Mintha már láttam volna....... Üvegajtók, fehér falak, rejtett, mozgásérzékelős fényforrások. Csend, valami furcsa szag. A folyosó elágazásánál egy vörös ruhás, fekete csizmás, magas, szőkésbarna, félhosszú hajú nő térdelt. Hátborzongató volt. Vagy a hideg.
Reggel aztán eljött értünk egy fickó, ....... Ja, asszem kimaradt hogy hol is voltunk. Úgy hívják, hogy Indexátor. Egy daru alkatrész. Ennél többet átlag embernek nem kell róla tudni. Szóval, reggel jött a gyárból egy fickó. Elvitt bennünket a gyárba. Rövid formaságok, szájtátás, után felmászattak bennünket a "padlásra", majd rámutattak a fent tartózkodó fickóra:
-A szabó!- Persze, tolmács nélkül fingunk sem lett volna...
Kaptunk munkásruhát. Meg cipőt. Akkora lábbelit kaptam, mint Chaplinnek volt, de olyan keskenyet, hogy oldalról szarrá lapította a lábom. Egy hetet majd csak kibírok valahogy. Körülvezettek bennünket a gyárban. A főnökömnek csorgott a nyála. Utánna okosodtunk néhány órát. Délben kaptunk ebédet. Megvan az igazi svéd specialitás! Azt hittem beszarok. Hamburger, ebédre, késsel-villával. Látványnak sem volt semmi. Utána még egy kis okosodás. Nap végén elmentünk kicsit sétálgatni, nézelődni. Én gondoltam, veszek egy söröcskét vacsi utánra. Mégse a török semmirevaló szarját kelljen meginnom. Aha! Egy Pilsner Urquell 15.9Sk /svéd korona/. Ez 530Huf. Sokat nem fogok tőle büfizni. Másnapra beterveztem, hogy bemegyünk ICA-ba, hátha ott olcsóbb. Ja, ICA=SvédSPÁR. Este szállás. Mó-csing kimaradt, ismét a Jusufnál ettünk. Csak most másikszart. Sört a szobában ittam. Pilsnert. Mire jó, a fűtetlen szálloda? Nem kell a sört hűtőbe tenni!
Közben kiderült, hogy lett meleg víz. Mivel a kazánház az épület másik végében volt, fél hétkor meg kellett nyithi a csapot, hogy tízkor meg tudjak fürödni.
Így, hogy lett melegvíz, minden rendbe jött. Ötkor keltem, hétre volt melegvíz. Melegvíz, instant kávé, egy instant cigi, instant szarás. Navégre! Másnap:
Reggeli. Hát, ez a svédasztal, nem az a svédasztal, ami első svédiai reggelen a csodálatot váltotta ki belőlem. Ez, olyan szegényes volt:

Meló, kaja, meló, ICA. A kaja tésztáscsirke volt. Furcsa, de....... de ez van. Sör icában sem olcsóbb. Borzasztó felfedezést tettem. ICÁ-ban Calsberget vettem. Az sem olcsóbb, de nem is ez az, amin megakadtam. A Calsberg 3.2-es. A Pilsner is! A Heinekken is! Jéééé, ez otthon mind 4.5-ös. Ezek itt vizezik a sört. Vagy lopják a szeszet! Ha mást nem is! Merthogy, mást nem lopnak. Ketítés csak ott van, ahol nem akarják, hogy elkószáljon a kutya. Ahol nincs kutya, nincs kerítés sem. Ica parkolóban találtunk egy motoros seprűt. Mint egy fünyíró, benzines, és zsákba söpri a járdáról a szemetet. Ott van éjjel-nappal, hétfőtől vasárnapig. Senki nem viszi el! Ja, ICA:

Bementünk vásárolni. A polcok között mászkálva egyszer csak a földbe gyökerezett a lában. Azt ugye már mondtam, nekem az ángélus olyan mint az üzbég túristának, a svéd meg kínai, de amit itt láttam, még a három iparimmal is le tudtam fordítani. Hogy a knorr-nak nem sül le a bőr a pofájáról! Nézd meg:

Ez itt annyit tesz, hogy Osztrák gulyás leves! /úgy hangzik, mint a Magyar jóléti társadalom!/
Hehe. Tudod-e mi lehet benne a levesbetét? Labanctallér!
Erről a labanctallérról kiderült, hogy négy emberből három nem tudja micsoda. Megsúgom.
Fentebb írtam, hogy nekem a svéd nyelv az kínai. Tolmácsunk nem rég jött meg Japánból. Ott /is/, ha valamit nem értenek, azt mondják: nekem ez kínai.

A gyár tényleg nyálcsorgató. Újszerű fél, és teljesen automata gépek. Beállítás után, több száz alkatrészt rágnak formára vasból, gyakorlatilag tévesztés nélkül. Itthon ez ugye úgy módosul, hogy ha az esztergályosnak rossz éjszakája volt, akkor minden második darabot javítani kell, minden elsőt meg eldobni. Ha jó éjszakája volt, akkor minden rendben, ha meg nagyon jó, akkor alszik. Az sem rossz, mert abból selejt sincs.
Kínos rend, tisztaság mindenhol, Én nem is találnék meg semmit. Az emberek mosolyognak. Van reggeliszünet, délelőtti kávé szünet, ebédszünet, uzsonna szünet, meg a tököm tudja mi minden szünet van. A pihenőben kaja, kávé, üdítő, kártya. Jaja, munkaközi pihenőben verik a blattot! Ja, meg szkanderasztal. /pad?/ Hihi, ez jó. Én a második napon célszerszám nélkül összeraktam egy 10 rugóval szerelt szerkezetet.

/Ez itt nem Én vagyok, ez a főnök célszerszámmal!/

Az oktatóinkban megült a vér. Állítólag ezt még ember így nem bírta összerakni. Ja, ott náluk! Én ezt itthon évek óta így csinálom. /tam, mert mostmár nekünk is van szerszámunk hozzá/. Délutánra mindenki tudta a gyárban, hogy mit tettem. Latolgatták, ki legyen az, aki kihív egy szkandermeccsre. Igen ám, de mire eldöntötték, Én negyedik napja ettem a török főztjét. Nem vállaltam a meccset. Ha Én ott elkezdek erőlködni, és a legnagyobb elővigyázatosság ellenére esetleg eldurrantom magam, biztosan lesznek halottak is!

Hihi: Azt tudod, hogy az elveink olyanok, mint a fingás? Tartjuk, amíg bírjuk!

Na, szóval uzsiznak a pihenőben. Kenőmájast kennek a kenyerükre, ami olyan mint nálunk az abonettszar, csak barnás, és ánizs szagú, ezt mártogatják citromos teába. Meg kínálgatják. Fúúúúúú........
Dolgoztunk is. Oktató szétszedte a készüléket, kicserélte a tömítéseket benne, majd Én is szétszedtem, és kicseréltem, majd a főnök is szétszedte, és ő is kicserélte. Mindezt napokon keresztül, csupa szinte egyforma gépalkatrészeken. Majd meg szakadt a szívem. Lecsupáltam az új tömítést, és feltettem az újat. Meg ők is. Mikor szóvá tettem, nem értették, mi bajom. Nehezen sikerült elmagyarázni, és lehet, meg sem értették, hogy egy ilyen tömítés garnitúra nekem itthon egy napi bérem. /lehet, nem is az alkatrész drága, hanem a borítékom vékony?

/ Ott meg műszakonként eldobáltunk vagy 6-10 adagot. Persze, ott minden kicsit más. A három kiló körüli levegős csavarhzúzót már csak rugóval a plafonra erősítve használják.

Mi itthon nem ritkán 40-50 kilóhoz sem használunk, csak kenyérgőzt, meg virtuális segítséget /b@sszamegdeqrvanehéz/.
Ebéd: Ráksaláta. Ez halhús, rákhús, valami töltőanyag /kenyér? szója?/. Jó volt, csak kicsi.
Délután találtunk egy piaboltot. Na, a sör itt is 3,2-es. Egyéb nem érdekelt. Azaz, még is. Az előző boltban vásárolt dolgokat simán lettem a bolt előtti féltető alá. Mikor kijöttünk, ugyan ott találtam. Azt meg bírnám szokni, hogy nem lopnak! Este zuhany, kaja Jusufnál. Sör a marketből. Alvás, mert,...... mert nincs más. Találtam a telefonomban egy jegyzettömböt. Na, legalább nem feledek el mindent.
A műhelyben van két számítógép. Az egyik a rajzokat, raktárkészletet, stb mutatja, a másikon van két bazi hangfal. Ez a mester MP3 lejátszója. Beszarás. Ja, van műhelykép. Hi, ez jó. Megkerestem a műhelyképet. Szerverre képet /mást is/ nem praktikus ékezetes névvel feltölteni, mert abból galiba lehet. Namost, a "műhely" nevű kép "muhely"-re módosult. Nézd:

El vannak ezek ott rendesen. Irigylem őket. Nincs kapkodás, nincs ideg. Csak hideg. Állítólag. Én ragyogóan éreztem magam. Főnököm mondta, ő azért fázik, mert nem volt ideje átszokni a 25C-ról a 7C-ra. Ja, Én meg azért nem fázok, mert itthon nem bírtam rászokni a nyári melegre.
Vendéglátóink elmondták, minusz negyvenben még lehet biciklizni, minusz negyvenháromban már nem. Akkor már nem forog a drótszamár kereke. Jóóóóóó. Ja, bicikliről jut eszembe. Ezzel közlekednek a gyárban:

Szeretném látni a pofáját a magyar munkavédelmisnek. Kéne egy ilyet barkácsolni a cégnél. A baj az, nálunk az íróasztal teteje nem olyan sima, mint ott a műhelybeton.
Meghívtak bennünket vacsorára. Mi kocsival mentünk, ők bicajjal:

Előételnek pisztrángot ettem. Citrom-olíva íze volt. Azt mondták, azért kenik rá, hogy elnyomja a hal ízét. Akkor mi a picsának esznek halat? Nem volt az rossz, de minek elnyomni? Ellenben a báránysült az igen. Az úgy volt rendben, ahogy egy báránysültnek rendben kell lenni. Csak gyerek adagot kaptam. Desszertnek almáspite vanilia fagyival. Fúúúúúú. Fini volt.
A sör....... hát....... Juszufénál jobb, de.......

Nézd, ennek a partján volt a kajálda:

Egy biztos. Az oktatás végére bizonyossá vált, az arcom nem lett kisebb. Azt a 19 vasat, amit ők gyártanak, név szerint ismerik. Minden másban biztosan zsebre teszem őket. Amint váratlan, új, nem ezerszer begyakorolt esettel találkoznak, félretolják az asztalon, feltartják a kezüket, és nem csinálnak semmit. Majd a mérnökök összeülnek, megtárgyalják, megtervezik, kiszámolják, leírják, és majd akkor........ Meg lesz csinálva, vagy ki lesz dobva.
Csütörtökön azt mondták, ha maradok, hétfőtől lesz munkám. Délután sétálgatva megnéztünk egy-két utcai ingatlan hirdetést. 12 milláért /huf/ olyan házat vehetek, egy hektár telken, hogy megszólal. 700 méterre a gyártól. 15-ért, 60 hektár, egy 63 hektáros szigeten, házzal, 100Mb-os internettel, meg amit akarsz. A három hektár egy világítótorony, meg a kompkikötő.
Csak a tél.... -46C. Kemény. A zasszony meg fázós. Persze lehetne találni, helybéli nemfázósat. Csak hát ugye a szokás..........
Kérdeztem a helybéli szakitól, hogy a 20 év körüli mosolygós helybéli lányok mind olyan szemlesütős, pirulósak, mit ott a marógép mellet? Nagy vigyorgással közölte velem, hogy öreg vagyok már egy húsz éveshez, mert ott bizony vannak házastársi elvárások. Meg is kérdeztem tőle, mennyi tapasztalata van az erős negyvenes magyar férfiakkal? Nem vigyorgott tovább.

Utolsó nap elbúcsúztunk, kiköltöztünk, félúton visszafelé még meglátogattunk egy markolókanál gyártót.

Próbált a főnök alkudni vele, de marhára nem értette, mit akar évi /ki az az évi?/ 5-10-15 kanállal. Mit akarna. Nekünk összesen nincs anni fánk ebben a kis országban, amennyit egy átlag svéd kutya évente körülpisál. Persze, hogy neki az 500 a darabszám, de abba a ménkű nagy országban iszonyat sok fa van.

Hazafelé jövet volt kb 20 órányi szabad időnk, így kicsit körüljártuk Stockholmot. Nappal szép. Érdekes. Egy csomó szigeten van, sokszor fel sem tűnik, hogy egyik szigetről hídon átsétáltál a másik szigetre. Ami azonnal szemet szúrt, a svéd lányok, asszonyok feltűnően hosszú, jóformájú lábakkal rendelkeznek. És, ezt viselni is tudják. Valószínű, ezek a hosszú lábak még abból az időkből öröklődtek, mikor a szigeteket még nem kötötték össze a hidak. A városz szép. Nekik ugye van királyuk. /ja, persze nekünk is!/ Így van királyi palota is. Meg is néztük. Meg még sok mindent.
Törökök, kínaiak, zsidók, indiaiak, németek, ángélusok, magyarok..... Sorolni sem lehet. Enni, csak valami agyonmustározott, gyorskaját lehet, valami szutykos helyen. Mikor eljött az este, néhány óra alatt lett belőle egy nagy, teleokádott, leszartszélű vasúti budi. Komolyan. Undorító.

Pillanatok alatt előkerültek a rendőrök. Nekik is van rabomobiljuk, abba gyüjtötték a rendbontónkat. Kicsit megnyugodtam, a nagyváros azért jobban hasonlít "hozzánk", mint a vidék. Itt már lopnak!

A reptér jóval gyorsabb, egyszerűbb, mint a hazai. Nincs felesleges szarakodás, húszméteres buszjárat, meg ilyenek. Mikor elindultunk hazafelé, főnököm felhívta a figyelmemet, arra a kemény műanyag /laminált keménypapír/ lapra, amit az üllés hátuljában tartanak a repülőn, és minden fontos dolog rá van nyomtatva. Azt mondta, tanulmányozzam. Magamévá tettem minden betűjét. Sőtt, minden molekuláját. Betettem a táskámba.

Ha bescannelem, lesz kép.
Scanner bedöglött, fotót csináltam:

Hazafelé a repülőn megvilágosodtam. Mi az a furcsa szag, ami mindenfelé érezhető, az egész országban. Ánizs. A kenyerük is ánizs szagú. A szálló folyosólyán is ezt éreztem. Opp! Az is megvan, honnét volt ismerős a szállás, és ki volt a vörös ruhás nő, a folyosón álmomban! Nézd, ilyen volt a szálló folyosólya:

Minden fehér, gyógyszerszag /ánizs/, mozgásérzékelős rejtett fényforrások. A folyosók végén rácsok, távirányítású ajtók. És, most megmutatom a vörös ruhás nőt:

Csoda, hogy a hideg rázott?

Na ne! Tegnap este fejeztem be, már kaptam egy mailt, hogy a T. olvasó nem tudja, ki a fene ez a vörös ruhás csajé. Ez bizony baj!
Ő Milla Jovovich. A Kaptár c. filmből! Ez a kép a harmadik részből van. A folyosó is, és teljesen olyan, mint a svédiai szállásunk folyosója volt. Tessék megnézni a filmet!
Nem fogok torrentet kitenni, a gugli nagyon tudja, hol van!

Hozzászólás küldése