Sok éve történt. Egy novemberi reggelen főhősünk azt tapasztalta, hogy befagyott a vízóra akna melletti kerticsap. Ilyenkor először ki kell olvasztani a fagyást, hogy a fagycsappal téliesíthető legyen a vezeték. Felfegyverkezett a disznópörzsölő gázégővel, lemászott az aknába, és elkezdte melegíteni a gyanusított vascsövet. Röviden vázolnám, hogy ez hogyan zajlik. Mivel a fene sem tudja pontosan hol a jégdugó, így egyenletes, vagy kissé ideges mozdulatokkal húzgálja a gázlángot a csövön. Mindeközben a csőben kissé megolvad a jég, és a víz nyomása az első molekulákat elkezdi keresztül taszigálni a jégdugón. Átkúszik az első molekula /H2O/, amjd az első csepp, majd az első fél deci. Ekkor a duguláselhárító iparos elégedetten felnéz, és a vízóra akna nyílásán keresztül üdvözli az első cseppet. Ekkor tűnik fel neki, hogy a kerti csap pontosan az aknanyílás közepén van, pont a feje felett. Ekkor jelenik meg az első fél deci, és a felismerés, hogy menekülni kellene. Eddígre már mindegy. Barátomat ebben a pillanatban kapta telibe a fagyos víz. Szarrá ázott a félfokos vízzel egy novemberi hajnalon. Ennek tíz éve, de azóta nem fordult elő, hogy ne téliesített volna időben.