Fogdasztori - Lámanet

Lámanet

Lap ajánló:

Svédia

Bővebben...

Az első soraim.

Bővebben...

Jimmi igaz története.

Bővebben...

Palacsinta recept! /is/

fideszkampány

"Ződlámpa"

Doki?

Ember az ilyen állat?

Bővebben...

Láma tizenegyedik oldala.

Pöcegödör

A jóslat

Sitten voltam

Üdvözlet

Fogdasztori

lama, 2012.03.16 09:47

Úgy kezdődött, hogy hajnali negyed négykor nyomják a csöngőt. Ki az anyád.................... Kitámolygok, nyitom a kisablakot, azt nincs ott senki. Álmodtam. Indulok vissza, megint csöngetnek. Nem álmodom, megölöm gondolatokkal újra nyitom a kisablakot, és megint nem látok senkit. Beszarás. Ekkor hang jön. Úgy lentről. Az történt, hogy a szervek két lépcsőfokkal lentebb álltak. Elnéztem a fejük felett. Igen, meg akkorák voltak! Semekkorák. Kettejükben összesen nem volt egy mázsa. Ha kész a pirítós, elfogynak reggelire. Kérdem őket:
-Mi a tökömet akarnak itt hajnalok hajnalán?-
Hát, engem keresnek! Ok, mondom megvagyok, mennék aludni. Nem lehet, velük kell mennem! Nebazd, minek? Kiderül, hogy néhány éve tilosban parkoltam, és sáros vagyok ötezerrel. /mintha ezt már írtam volna, de nem találom/ Adom, öcsém, ezen nem múlik! Nem lehet, velük kell mennem. Hogy ezek micsoda fafejek!
- Adok tizet! Akkor haszon is van rajta!- Nem lehet, velük kell hogy menjek! Nem fafejek, hülyék! Csak Én kellek nekik. Ja, meg azért vigyek pénzt is. Rendben, mondom, ha muszály, megyek, csak elvégzem a reggeli szertartást. Kaka, fürdőszoba, addíg várjanak türelemmel. Közben a zasszony is felébredt a vitára, tapogat kifelé az előszobába,. és rémülten kérdi hogy mi van. Elmondom. Nyugi, nem csináltam semmit, ilyen könnyen nem szabadul tőlem! Csukom az ajtót, erre megszólal /látszik, hogy még nincs ébren/:
-Nem hívod be őket?-
-De! Főzök nekik egy kávét!- Lófaszt. Várjanak csak szépen odakinn. Közben már kezdett erőltetni a röhögés. Az jutott eszembe, ha igazi nagy maffiózó lennék, már legalább tízszer kupán verhettem volna a két girnyót. Ha pedíg kis simlis zsebes lennék simán kilépek a fürdőszoba ablakán, azt usgyí.......... Ugyanis becsuktam a bejárati ajtót, nekiláttam a "tojalettnek" , a két hatósági közeg pedíg békésen ácsorgott a küszöbön.
Pénz, papirok zsebbe, azt had menjünk. A yardon /ez nálunk is Y?/ bevezettek a fogdába, és rám csukták a rácsot. Állati. A fűtéscső ott ment a fal mellet, meleg volt mint a pokolban. Levetettem a pulóverem, a fejem alá tettem, végigdőltem a "priccsen" és szunya! Tíz perc nem telt el, valaki zörgeti a rácsot. Közli velem, hogy ne aludjak. Miért is? Úgy horkolok hogy nem hallja a rádiót! Hogy leszarom! Mondtam neki, ezt ők baszták el! Én ilyenkor max otthon szoktam horkolni a zasszonynak. Idehoztak, élvezzék! Erre rámcsukta a rács mögött lévő nagy faajtót is. Puff, kezdett rohadtul meleg lenni bent. Ablak persze nincs. Ez már a kínzás fogalmát kezdte kimeríteni! Meg engem. Eltelt így vagy két három óra, mikor elkezdett ébredezni a kapitányság. Jövés-menés, beszéd, ajtócsapkodás. Ekkor elzárták a fogdaőrök a rádiót, kinyitották az ajtót. Várom, hogy mi lesz. Egyszer hallom ám a földszintről, hogy:
-Mi közöm hozzá! Ez nem az én dolgom! Bilincseld össze egy gyalogjárőrrel, és sétáljanak el a postára! Külömben is ki ez?-
Ekkor lelki szemeim előtt megjelent egy kép: Bilincsbe verve, gyalog, fél nyolc körül a rendőrségről a postára. Csak a két buszpályaudvar, meg a város legforgalmasabb bevásárló utcája esik útba. Híre lett volna biztos.Közben a kérdező elindult felfelé a lépcsőn, megtekinteni hogy "ki ez?" Jééé, ismerős.
-Te mit keresel itt?- Kérdi.
-Szerinted?- Elment beszélt valakivel, visszajött, és újabb hülye /de jószándékú/ kérdést tett fel nekem.
-Melyik postára szoktál járni?-
-Én? Gondolod ha szoknék járni postára, lenne elmaradt csekkem?-
Miután ezt igy megbeszéltük, elvittek a legtávolabbi postára, bilincs, és egyéb ékszerek nélül, ott befizettem az ötezret, meg még tizenhét forintot, plussz költségek kiegyenlítésére / gondolom ez lehetett a horkoláshalgatási pótlék, mert hogy az üzemanyagot nem fedezte az biztos/ , majd hazafuvaroztak. Nyolc, fél kilenc körül otthon voltam.

Azóta röhögök a dolgon.

Egy pár éve meg lefotóztak a trabival, tízezerért. Rajta volt a papiron, ha nem fizetem be, átváltják közmunkára. Figyeld!!! Nagyon figyeld: Ezért a pénzért két napot kellett volna közmunkázni, napi hat órában. Simán megéri. Ezért "rendes" munkával pont kétszer ennyit kellett volna melózni. Naná, hogy nem fizettem be! Vártam a zsandárokat. Évek teltek el, és semmi. Mikor egyszer eszembe jutott, megemlítettem a zasszonynak. Hát, Ő azt, akkor kifizette, nem gondolom, hogy megvárja míg újra elvisznek? /azért ez már valami mi?/

Hozzászólás küldése