Helyszín: Tanyavilág a város közepén. Vezetékes víz, szennyvíz nincs. Kút, emésztő. Az emésztőgödröt elvileg jó sok pénzért időnként szippantatni, elszállíttatni kellene. Szegény ember mit csinál? Szivattyúz. A kukorica, meg a tök csak jobban nől tőle. Elkövetőnk kicipeli a benzines szivattyút a gödör szélére, a nyomóágat átvonszolja a ház mögötti kertbe, bemeríti a szívócsövet, berántja a motort, félgázt húz neki, és várja hogy a felpörgő motor szépen kilöki a kakát a sorok közé. E helyett, a motor köhög, fúlákol, nem bír a feladattal. Először porlasztó dugulásra gyanakszik. Leállít, kipucol, beállít, 0tövig tolja a gázkart, majd újra indít. Nem jobb! Ez után következik egy gyertyacsere. Nem javít a helyzeten. A levegőszűrő tisztítása szintén nem hoz eredményt. Kipufogó leszerelés után sem vándorol a szar a gödörből a földekre. Már épp kezd elkeseredni, mikor észre veszi, hogy a szívőcsövön található csap el van zárva. Ki is nyitja. Na, ez meghozza a várt eredményt. A motor felordít, és az előző fél óra munkálatainak, és a tövig nyomott gázkarnak köszönhetően, az álltalános 2500ford/min helyett közel hatezerrel szivattyúz. Emberünk elégedetten szemléli a szemmel látható szintcsökkenést, mikor ordítva, köpködve, és törölközve jön asszonya ház másik oldaláról. Sejted? Az történt, hogy a megszokott 1,5-2 atmoszférás nyomás helyett 6-8 atmoszférával lövellt ki a trutyi a nyomócsövön. A csapkodó anakondává változott, jobb napokat látott tűzoltó tömlő beterítette a ház oldalát, a tetőt, az ablakokat, és kétszer befröcskölt a nyitott konyhaajtón............
Csak a csodán múlt, hogy az asszony nem verte agyon.