Sok-sok éve /mint minden/ történt, hogy barátom egy kanyar után borzasztó tempóval vágódott bele egy trabi oldalába. Az egyértelmű volt, hogy a tarabi nem győződött meg róla, elkezdték-e már előzni. Leszarta, befordult balra. Most arra már nem emlékszem, irányjelzőt használt-e. Nem is lényeges /bár abban az időben ég szokás volt/. A lényeg: az MZ 20 méter fekete csíkot fékezve úgy durrant a duroplaszt sárvédőbe, hogy szegény trabi az oldalára feküdt. A motor meg ágaskodott az oldalából. Most ezzel a képpel lájkgyüjtő bajnokságot lehetne nyerni, akkoriban mobiltelefont csak a Dallasban láttunk. Szerencsére senkin nem esett egy karcolás sem. A rend őrei rövid időn belül megérkeztek. Sokkal gyorsabban, mintha egy tolvajt kellett volna lefülelni. Hogy miért? Mert egy tolvaj lefülelése semmiféle jó érzéssel nem töltötte el őket, már akkor sem, de a város motorosaiból egyet valamin rajtacsípni...... hát az már valami. Mire kellő képp kiörvendezték magukat, elég jól besötétedett. Barátom csendben ácsorgott a motorjának maradéka mellet. Latolgatta esélyeit. A tarbis hangosan siránkozva tördelte kezeit. Nem tudom, mi volt a kínja. A trabi tökéletesen üzempépes maradt, kapott betétlapot, és még azt ís megúszta, hogyan fordult elé a motorosnak. Senkinek nem volt kétsége a felől, a gyorshajtó motoros volt a hibás. Tény, biztosan 100 fölött ütközött. Besötétedett. Mi haverok a túloldalról vártuk a fejleményeket Mikor a rendőr azt mondta: -Majd holnap világosban lehelyszinelünk, nem fog ez a féknyom felszívódni innét!- Akkor, szinte egyszerre fogalmazódott meg többünk fejében a megoldás. Kicsivel éjjfél után elég sok motoros verődött össze a területen. Véletlenül. Motoroztunk egy kicsit. Véletlenül. Elég sokat fékezgettünk is közben. Véletlenül. Reggel, mire felkelt a nap, ott ültönk a galagonya fák alatt. Vagy huszan. Vártuk, vajon melyik féknyomból mit tudnak a szakértők kielemezni. Legalább ötven, hosszabb-rövidebb, az eredetihez nagyon hasonló fekete csík "vigyorgott" a betonon. A rend őre feljebb tolta a simlédert, megvakarta a homlokát, átnézett a túloldali fák alá, majd közölte a jegyzőkönyvet a kezében tartó kollégával: -Basszák meg! Ez annyira jó, hogy még haragudni sem tudok érte!- Összecsomagoltak, eltűntek. A vége az lett, hogy nem állapítható meg egyik jármű felelősége sem......