Elsőként leírnám, hogy kell a Nagyit föklenni a falra:
Történt állítólag, hogy az örökösök eladták a hagyatékot. Lehordták a pincébe a számukra értértelennek ítélt kacatokat, majd meghirdették a házat, és el is adták. Az új tulaj megvette, iparosokkal átnézte, és megrendelte a felújítást. Már a munkák vége felé jártak, mikor az iparos megkérdezte nem-e tudnának adni neki valami edényt a lambériához való lakk bekeveréséhez, akkor nem kellene neki hazamenni egy ilyen apróságért. Keressen valamit a pincében, mondták. Talált is valami vázafélét, kérdezte: szabad-e. Persze, nem a miénk, majd ha kész a munka úgyis mindent kidobálunk. Így is tettek. Nagytakarítás, beköltözés. Ezután jött a meglepi. Néhány hét mulva megjelent az eladó, és ezer bocsánatkéréssel kötítve elmondta, hogy mégiscsak ittmaradt a pincében valami, amire szükségük lenne. Egy urna, amiben a nagyi hamvai voltak. Kicsit rosszul lettek az új lakók, de nem árulták el, hogy a nagyit az iparos hozzákeverte a lakkhoz és felkente a falra. /Horror/