Elmentünk horgászni. Trabival. Földút, hepe-hupa, tökig érő gaz. Mire kiértünk a betonútra, valahol elveszett az első rendszám. Leesett. Ki a fene az, aki méternként megnézi, megvan-e még? Persze, otthon már láttam,. de akkor már hova menjek keresni? Nem is tettem semmit. Jó az úgy egy rendszámmal. Néhány /talán 5-6/ hét mulva levelet kaptam a rendőrségről, hogy látogassam meg őket. Bementem. Rendőrnéni mondta, hogy leadtal nála egy ilyen, meg ilyen rendszámot, ami a nyilvántartás szerint az enyém. Mondtam neki, hogy jó a nyilvántartásuk, tényleg az enyém. Ekkor azt kérdezte, hogy mit gondolok, hol hagyhattam el. Mondtam néki, hogy feltételezhetően a Ferenc-csatorna partján. Helyeselt, igen ott találta, aki leadta. Itt jött a következő hülye kérdése. Mit kerestem arra? Mondtam neki, hogy pecálni voltam. Erre, hogy miért nem mentem vissza érte, ha észrevettem, hogy nincs meg. Ja, persze. Aznap autóztunk vagy 3-4-5 órányit össze-vissza a dzsungelben. Esély nem lett volna, hogy ráakadjak. Ismét kérdés. Nem hiányzott? Mondtam neki, fogalmazzunk pontosabban: tudtam, hogy nincs meg. /hiányzott a fenének/ Aláírtam, visszadaták.
Évekkel később ugyan erről a trabiról valami tróger szarházi ellopta a rendszámot. Mindkettőt. Szaladtam mindjárt a yardra, bejelenteni. Egy alacsony, talán ötven kilós, erősen barnabőrű, kifejezett fajtajegyeket viselő "nyomozóhoz" irányítottak. Mondom neki: -Ellopták- Erre ő: -Elveszett- Anyád picsáját -Most mondom, hogy ellopták!!- Mire ő: -Biztos? Inkább elveszni szokott- Itt kezdett bizseregni a tenyerem. Kishülye közel volt egy tisztességes pofonhoz. Valószínű, meg is kapja, ha nem rendőrségen ülünk, az irodájában. Sajnos a nevét nem tudom, szívesen közkincsé tenném. Közöltem vele: -Kaphatnék egy darab papírt? Leírnám, talán úgy érthetőbb- Erre elhúzta a száját. Leszarom. Elmondtam neki, hogy mikor elveszett, a környékükre sem jöttem, most is azért vagyok itt, hogy tudjanak róla, cselekmény történt. Az ilyen hülye hogy lehet nyomozó?